Metrón miért kell mindig idiótának az ajtóban állni?

Combino-n és hosszú CAF-on voltaképp ugyanaz a taktikám. Annyi a különbség, hogy Combino-n mindig középen vagyok, az 1-es villamoson pedig tudom, a villamos melyik része tömöttebb, így ott a kevésbé zsúfolt VÉGÉT is használom.

Felszállok, bemegyek a két ajtó közé, ha van ülőhely, leülök. Ha át kell adni és én kerülök sorra, azért átadom a helyem. Combino-n szeretem a csukló és az ülések közötti kis zugot, ott nem tud mellém állni senki, csak egy irányból tudnak beállni az intim szférámba. :D

Ha olyan megállóban szállok le, mint pl. Mester utca, ahol kevés az utasforgalom, az előtte levő nagy megállóban (Corvin-negyed) odamegyek az ajtóhoz. Láss csodát, le fogok tudni szállni.

Metrókon MINDIG bemegyek a két ajtó közötti részre. Nagyon nem bírom idegen emberek közelségét elviselni, ajtóknál megőrülnék.

A metróállomások zöme azért forgalmas, ki lehet jutni. Amúgy a hosszanti üléselrendezésnek is köszönhetően tágas, így két, egymásnak háttal álló ember is ki tud engedni egy harmadikat.

Tény, minimális gondolkozás (pl villamosnál - előző forgalmas megállónál helyezkedjünk, ott van utunk) és egymásnak segítés (metrón kiengedni valakit) kell, már bocsánat, de zombi üzemmódban nem jön össze. :D

Én pl. 2 megálló erejéig szoktam az ajtóban ragadni. Ugyanis ahol felszállok, azt követően van az ajtócsere. Tehát ott abszolút nem vagyok útban. Viszont mire megint jön az ajtócsere, addigra már annyira tele van a köztes rész is, hogy 2 megálló erejéig nem fogok oda befurakodni.

Ha nem ezen a távon utazok, akkor én is be szoktam állni a közepére, de egyébként nem szeretek ott lenni, bosszantó, hogy gyakorlatilag az ülők szemmagasságában van az a bizonyos testrészem...