Elsőajtós felszállásnál azt meglehet oldani, hogy csak bemutatom a jegyem, de utána nem lyukasztom ki, hanem akár 45-50 percig is úgy utazok? Egyáltalán meg lehet úszni 45-50 percet ellenőr nélkül?

Ez - bizonyos szempontból - teljesen mindegy. A BKV árul egy szolgáltatást, történetesen azt, hogy 350 Ft-ért elfuvaroz téged A pontból B pontba. Neked pedig el kell tudnod dönteni, hogy ez a szolgáltatás megér-e neked ennyit, vagy nem.

Senki nem kényszerít, hogy utazz busszal.

Ez olyan, mintha minden nap bemennél a kocsmába, minden nap kérnél egy korsó Borsodit, majd minden nap közölnéd a kocsmárossal, hogy szar, nem fizeted ki.

Szerinted hanyadik nap után vágna úgy nyakon, hogy többé a kocsma közelébe sem mernél menni?

Ugyanezt játszod a BKV-val, csak ők nem mernek nyakon vágni. Pedig azt kéne. Kerékkulccsal.

A nap mondata : Nálad ott a pénz, ott a szándék,

utazhatsz.

Nem mondom, hogy mindenhol ez volt az alapja, de sok-sok olyan járat volt vidéken, amelyik azért szűnt meg, mert látszólag nem volt utas. Valójában volt, csak zsebre dolgozott a sofőr, az utasok élénk együttműködésétől kísérve. Aztán meg sírtak-rítak a tévében, hogy a ****kórmánymexüntetteajáratotkéreszépen.

A pesti járatokat is alakítgatják. Ha nem is szűnik meg, ritkítják, másfelé vezetik.

Az ilyenek miatt, mint ez a kérdező érzi magát úgy az ember a metrón, mintha a szegedi csillagban lenne. Kettős sorfalat állnak az ellenőrök befelé-kifelé. Újabban jutalomként a Deákon az átszállásban is.

Jegyeladás alapján a BKK-n nem tudnak forgalmat becsülni, mivel a jegyek nem viszonylatra szólnak, és bárhol megvehetők.

Külön szoktak forgalmat számolni, ami meg mindenképp valós képet ad. Innentől kezdve vagy a szakmai hozzá nem értés, vagy kapacitáshiány az oka annak, ha zsúfolt egy járat, vagy rossz az útvonala.

Ennek ellenére arra büszkének lenni, hogy hány ezer forintot bliccelek el naponta, nem normális dolog.