A két VH között a sínautóbuszok miért számítottak különlegesnek? Mivel voltak érdekesebbek utasszempontból, mint a rövid, sajt motorral ellátott hagyományos vagonok?

Sajt motor?!?

Ilyen létezik?!

Mármint az Árpád sínautóbusz? Ezek gyorsvonati üzemre készült járművek voltak, a korabeli alternatívájuk a gőzmozdony vontatta gyorsvonat volt.

Egy dízel motorkocsi sokkal fürgébb még a dízelmozdony vontatta szerelvényekhez képest is, nemhogy a gőzösökhöz képest, amikkel különösen az indulásoknál nagyon csínján kellett bánni. Emellett sokkal kevesebb napi karbantartást igényeltek, és a gőzöshöz képest a belsőégésű motor szinte szempillantás alatt elindítható vagy leállítható, sokkal többet lehetett járatni. Ezek persze legfőképp az üzemeltető számára jelentettek csodát (annyival takarékosabb üzemük volt, egy korabeli írás szerint az akkoriban szokásos gyorsvonati jegyárak mellett egy Budapest-Hegyeshalom menet már öt utas esetén megtérült), de közvetve az utas számára is rövid menetidőként, sűrű menetrendként jelentek meg az előnyök.

Utaskényelmi szempontból nem volt nagy különbség, az utastér a vontatás módjától függetlenül tetszőlegesen kialakítható, viszont összességében tisztább volt az utazás a motorkocsikkal, mint a füstöt-pernyét okádó gőzmozdonyos vonatokkal.

A saját motorral ellátott vagon tulajdonképpen maga a sínbusz...

Amúgy meg elég rájuk nézni, gyakorlatilag modern formavilág, nagy sebesség egy olyan korban amikor (és még utána nagyon sokáig is) a gőzmozdony volt az etalon.

Árpád sínbusz:

[link]

3 órán belül hozták a Budapest-Bécs távot.

Ma az Eurocity 2:40 alatt teszi meg ugyanezt.