Miért ülnek így az emberek?

Én sem buszon, sem ètteremben, sem moziban nem szeretek más emberek által beszorítva lenni, mert vállas legény vagyok. Ezért ha tehetem, folyosó melletti helyet választok. És kizárólag akkor idegesít, ha valaki be akar ülni mellèm, ha amúgy rengeteg más helyre is le tudna ülni.

Ezen kívül van egy további előnye is ennek: meg tudod válogatni, kihez ülsz szorosan közel. Egy àpolatlanabb utastárs ilyenkor elég kellemetlen tud lenni. Így meg max beengeded vagy becsúszol, ha szimpatikus ember jön, ha valaki meg nem tűnik annak, akkor egyszerűen felpattansz és megállsz valahol távolabb y

Én is vagy a külső ülésre ülök, vagy inkább nem is ülök le.

Kívül ki tudom nyújtani a lábam, tudom mozgatni, keresztbe tenni, stb. Bent csak egy pózban tudom tartani, amitől borzasztóan megfájdul a térdem.

Mondjuk nekem alap, hogy ha valaki szeretne bentre beülni, akkor felpattanok és beengedem, illetve ugyanez kifele.

Én se értem ezt.

Én csak az ablak mellé szeretek ülni, olyannyira, hogy az egysoros ülésekre le se ülök néha.

Szeretek kinézni az ablakon elgondolkozva, szeretek kuckózni.

Nem bírom, ha az álló emberek az aurámba lógva fölémtornyosulnak. Ha már kiürült a villamos és még ott lóg az aurámban úgy, hogy kanyarban hozzám is ér, el is szoktam ülni vagy felállok.

Folyosó melletti ülésen nem lehett kizárni a külvilágot, az embertömeget.

Plusz én azért nem szeretem foglalni a helyet.

Ha jön valaki, aki bántani akar, az amúgyis megtalálja a módját.

Én mindig belső ülésre ülök, egyszerűen azért, mert tudom hogy le fognak mellém ülni.

Amit én utálok az az, hogy a tömött buszon se ülnének belsőre ezek az emberek. Hiába állnak már 800an, ők akkor is külsőn ülnek.

Na meg amikor leülnek mellém külsőre, de amikor felállnék, ő nem áll fel, csak kifordítja a lábát, aztán csodálkozik ha nekimegyek.