Ha már nem tudok megállni akkor célszerűbb elütni az állatokat mint elrántani a kormányt?
Eddig 4 meleg helyzetem volt állatokkal, ebből 2x kisméretű rágcsáló volt az úton, 2x nagytestű őz/vaddisznó.Utóbbi kettőt megúsztam, előbbi kettőt (nyúl/nyest) elgázoltam.
Egyedül a vaddisznónál rántottam el a kormányt, mert bár megfelelő volt a sebességem, de nem tudtam volna megállni, és mivel egyenes volt az út ez tűnt helyes döntésnek.Az őznél satuval megálltam, a nyest egy éles kanyarban volt, ott minimálisan fékeztem, és csattant, szóval fel is engedtem a féket, meg sem álltam.(a rendszámkeretem eltört más baj nem lett)
Nyilván kockázatos lett volna átmenni a másik sávba, hisz nem láttam be a kanyart.
A nyúlnál pedig rosszul megválasztott sebesség miatt (is) történt a baleset, és jöttek szemből is.Ha elrántom a kormányt nem ütöttem volna el, mert a kocsi jobb szélét kapta el, de akkor egy jóval súlyosabb frontális baleset történt volna.
(a szemből jövő röptében ütötte el a nyulat, és repítette vissza az én sávomba, nekem a motorház,lámpa,lökhárító sérült elég csúnyán - a másiknak lökhárító repedt)
Furcsa, hogy az ösztön azt mondja,hogy rántsam el a kormányt, mégis mindannyiszor volt időm "gondolkozni" és szerintem a helyzethez képest a legjobb döntést hoztam ki.
Ugyanakkor bánt is, hogy kár keletkezett az autómban, és arra is gondolok,hogy ezt egy jobb reakcióidővel és/vagy tapasztalattal meg lehetett volna úszni.
Fiatal vagyok, pár éve hivatásos sofőr, úgyhogy mondanám,hogy jó a reakció időm, viszont nem vagyok eléggé tapasztalt.
Kérdés,hogy mégis mi a jó döntés ilyen esetekben?Mennyi köze van ennek a reflexekhez, és a rutinhoz?
(mind a 4 eset fényes nappal történt, kettő esetben nem volt vadveszélyre figyelmeztető tábla - az őznél és a nyesteknél volt tábla)
Nem tudom, nekem egyáltalán nem jön ösztönösen a kormány elrántása. A padlófék meg a lehetőség szerint korrigálás, az igen.
Még soha nem ütöttem el állatot a kocsi elejével az elmúlt 30 évben, pedig voltak jelentkezők, de mindig meg tudtam állni, ki tudtam kerülni a sebesség lecsökkenésekor, vagy annyira lelassult a kocsi, hogy ki tudott futni előlem a jószág. (Egy macskát egyszer elütöttem, de ő kb. öngyilkossági szándékkal oldalról ugrott ki az útra, és a hátsó kerék ment át rajta.)
Ahogy írják is, mindig az esethez kell megválasztani a stratégiát. Nyilván vannak nagyon hirtelen esetek, reakcióidőnél gyorsabban történő ütközések, de alapesetben egy tizedmásodperc alatt is átvillan az ember agyán, hogy mi a jobb megoldás, a kisebb veszélyforrás, és ez szerint cselekszik.
Pl. volt olyan, hogy még azt is átgondoltam a nagy fékre állás közepette a balkanyarban, hogy nem veszem vissza jobban a kormányt, mert jobb oldalon egy másfél m-es árok van... Hihetetlen, milyen gyorsan tud ilyenkor gondolkodni az ember.
Rángatni szinte soha nem szabad semerre a kormányt mert csúnya vége lesz a dolognak. Vagy a szembejövővel frontális ütközés, vagy neki az út menti fának, árokban megpördülni . Egyik sem egészséges dolog.
Vészfékezni kell és közben a sávon belül óvatosan korrigálni,ennyi amit tenni érdemes. El kell ütni az állatot,az a kisebbik rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!