Mikor használjuk a biciklizésnél az első féket?

Az eredeti kérdésre a válasz: mindig.

Lassításkor mindig előre helyeződik a súlypont, az első kerékkel jóval nagyobb lassulást lehet elérni mint a hátsóval.

Amúgy egyszerre kell használni a kettőt, az elsőt erősebben. Ha kezd meg-megcsúszni a hátsó, kicsit csökkenteni kell a fékerőt.

Nekem úgy van beállítva a hátsó, hogy gyengén. Ha hosszabb fékutam van, akkor ezzel kezdem, majd a vége felé - amikor már meg kell állni -, akkor használom az elsőt is /mint egy retarder/.

Ha hirtelen kell fékezni, akkor megy mindkettő egyszerre.

A hátsó kerék hogyan farolna már? Nem ész nélkül, csutkára húzva kell fékezni, hanem érzéssel, amennyi fékerő éppen kell, hogy megállj (vagy kellő sebességre lassíts) az adott helyen.

Az első féket érdemes úgy használni, hogy először mindig a hátsó féket húzod be először, utána az elsőt. Ha félsz tőle, hogy átesel a kormányon, akkor az első féket egy leheletnyivel kevesebb erővel húzd, mint a hátsót, akkor biztosan nem fogsz felbukni vele.

Mindig mind a kettőt kell használni.

Lehetőleg a megcsúszás határán kell tartani a fékerőt. A fékkar nem kétállású kapcsoló, lehet azt fokozatosan is működtetni.

Hóban, jégben meg ne ülj biciklire, mert életveszélyes, plusz az ízületeid is szét fognak menni a hidegtől.

Az első féket akkor kell használni, ha meg akarsz állni. Ha egyszerre húzod mindkét féket, akkor a fékezés kb. 90%-át az első fék végzi. Ha csaka hátsót használod, akkor a fékeid 10%-át használod...

És természetesen ésszel kell használni mindkettőt, elkerülve a blokkolást/megcsúszást.