Mi a véleményed arról aki a családja életét is kockáztatja az értelmetlen száguldozással?

Nem tudom elképzelni mit gondolhat egy ilyen ember. 22 éves vagyok és bizony jól esne néha nyomni a gázt, főleg mivel szinte csak városban megyek. De nem teszem! Illetve, ha igen, akkor kiélem magam egy kicsit intenzívebb gyorsításban, de az 50 az 50, a 30 az 30.

Ha egyedül vagyok akkor sem engedek magamnak ilyeneket, nem hogy amikor ülnek mellettem.

Egy időben vittem a hugomékat röplabdázni a ország számos területére, és ilyenkor több autó ment konvojban. 1 szülő (vagy nagy tesó) és 4 lány. Volt egy apuka, aki autópályán 150-160-al ment és akkor mi meg nem győztük követni, mert nekünk bőven elég volt a 120-130. Városban 70-el ment végig. Senki nem szólt neki. Aztán jöttünk visszafelé Pestre és akkor megjegyzi nekünk, hogy ő legalább 15 percet várt, mit csináltunk eddig. Mondom mi szabályosan közlekedünk, tudod mi ismerjük a KRESZ szerint előírt szabályokat és ha én 20 (akkor annyi idős voltam) évesen tudom, hogy felelek a mellettem ülőkért akkor neked is illene 40 évesen. Engem többet nem hívtak sofőrködni, az érintett apuka a mai napig megy. Azóta szerencsére a hugom is abbahagyta a röpit :)

Hajaj, mi lesz itt! A válaszadók fele majd megmondja, hogy az ilyentől el kellene venni a jogosítványát meg az autóját és helyszínen főbe kellene lőni és felnégyelni. A másik fele meg téged fog letolni, hogy miért foglalkozol vele, az S-Max egy komoly autó, jó futóművel, látod, nem álltak fejre, bezzeg egy Suzukiban már 30-nál is meg lehet halni. Szép kis vita lesz.

Én úgy gondolom, hogy saját hatáskörben, önmagát veszélyeztetve mindenki úgy lehet hülye, ahogy csak szeretne lenni. Ha valakinek bejön az, hogy magas épületekről ugrik le ejtőernyővel, ami vagy lelassítja, vagy nem, akkor tegye csak nyugodtan - egyedül. Ne ugorjon tandemben, mert lehet, hogy az a másik, aki mellette van, nem akarja ezt. De van még ezernyi veszélyes sport, csak épp ez jutott eszembe (mer' bázisugrani jó).

A közúti közlekedés azonban - bármennyire is próbálják egyesek bizonyítani az ellenkezőjét - nem az a terep, ahol az ember önerőből, mások veszélyeztetése nélkül tehet bármit. Mindig jönnek az okosok, hogy "há' minek kössem be az övet, én úgy döntöttem, veszélyesen élek" - de arra nem gondolnak, hogy ha csattanáskor elkezdenek repülni valamerre az autóban, azt is agyonnyomják, aki mellettük szeretne még egy kicsit élni. Vagy ott van az "éjszaka, kihalt úton mér' ne lehetne megforgatni az ótót, há' nem jön senki" kezdetű indok arra, miért érkezett keresztben a szembejövő. Végül is valóban: éjszaka volt, kihalt volt az út - de ez általában csak szerencse kérdése, mert senkinek sem lehet megtiltani, hogy pont akkor menjen haza a kanyargós hegyi szerpentinen, mikor Hobbiversenyző Jóskának (vagy Vér Istvánnak, ahogy valaki egyszer írta) éppen heveny driftelhetnékje van.

Lehet autóval ökörködni, én sem vagyok ellene. De tudni kell, hogy minek hol a helye. Vannak versenypályák, oda ki lehet menni, haverokkal összedobni a napi bérlet árát, aztán lehet nyomni az autónak, mint az őrült. Igaz, a nagyszájú "kettőhatvannal nyomattam a' emhetesen a' Omegának, azt' még nem szabályzott le, érted" telepi Räikkönenek igen kicsire szokták összehúzni magukat, mikor a chiptuninggal erősített, két-háromszáz-akárhány lóerős csatahajójukat röhögve körbeautózza az első kanyarban valami ezeréves, pillekönnyű, bukócsöves gép, jellemzően 100 lóerő és 1 tonna alatt, nagyon jó kezű sofőrrel. No meg a pályán nem is látja ám a fél utca, hogy milyen menő verdája van Józsikának. És a "kétezerér' tankolok, azt' megyek három kört az utcába' jól veretve és el is fogy" megoldásnál valamivel drágább, ha zárt versenypályát kell keresni.

Pedig bizony ez lenne a megoldás: bőven elég, ha a közúton csak unalmas, semmitmondó módon közlekedünk, aki pedig többre vágyik (gumiégetés, keresztben csúszkálás, 200 fölötti száguldozás), az megkeresi az erre megfelelő helyet. Így senki sem lenne útban senkinek: az önjelölt versenyzőpalántákat nem zavarná halálosan az a pár elvetemült, aki betartja a sebességkorlátozást és a közutat csak közlekedésre használókat sem idegesítenék azok, akik versenypályának nézik.

Aztán ott, a versenypályán már mindenki azt ültet be maga mellé, akit csak akar és aki hajlandó egy jó "veretős" kört végigülni. Egyébként is jóval biztonágosabb egy erre felkészített helyen száguldani, mint közúton, tehát ott lehet, hogy a kisgyerek sincs folyamatos életveszélyben, mert apuka legfeljebb a kavicságyat nézi meg közelről, ha túlságosan tempósan veszi a kanyar, nem pedig a szemből érkező IFA lökhárítóját.