Miért jó érzés a közlekedésben megalázni, megítélni a másikat?

Köszönöm a kommenteket, sokat segítettetek! :) :)

Én sem tartok már be minden szabályt, mert látom, hogy nem lehet szóról-szóra, mindent, amit tanultam, mivel a tempó nem engedi, meg sok minden kényelmes, és "ellesem" az autóstársaimtól, hogy mi hogyan is néz ki a gyakorlatban.

Azt viszont sajnálom, hogy nem akarok és nem tudok vagánykodni az autómmal. Hátul ül a kisfiam, gyakorlatlan vagyok, és nem 20 éves, aki csak hajtja a gépet.

Igen, és meg kell keményíteni magam... sikerülnie kell, mert nekem muszáj vezetnem. Sok más női sorstársammal egyetemben, nem mi akartunk mindenáron jogsit, hanem ezt hozza a felgyorsult élet, a nők is sokszor km-ekre máshová viszik a gyereküket iskolába, mennek a város másik végére, vagy másik településre dolgozni, és utána rohanni haza. Ezeket nem mindig lehet tömegközlekedéssel lebonyolítani.

Emlékszem, amikor gyerek voltam, a gyerekek legtöbbször egyedül mentek iskolába, szülők általában a lakóhelyük közelében dolgoztak, nem voltak szupermarketek, csak a sarki bolt, max. hétvégén vették elő az autót, akkor mindig az apuka vezetett. Mentek vidékre rokonlátogatóba, ma pedig sokan laknak az agglomerációban, emiatt is fontos az autó.

Üzenem a női autósokkal türelmetlenkedőknek: Sajnáljuk, de mi nők is kénytelenek vagyunk kimenni manapság az utakra, lehet, hogy ügyetlenebbek vagyunk, bizonytalanabbak, esetleg kevesebb műszaki érzékünk is van. A felgyorsult élettempó és a családunk miatt kényszerülünk erre. Nekünk is könnyebb lenne beülni apa mellé csak hétvégén és bámulni ki az autóból, de megváltozott a világ.

A TI gyerekeiteket visszük autóval, hogy ne kelljen a tömegközlekedésen órákat zötykölődni, a ti vidéken lakó szüleitekhez megyünk le látogatóba, ti helyettetek vezetünk, amikor ti fáradtak vagytok a sok munka után, ti helyettetek vásárolunk be, mert nektek már nincs időtök segíteni a vásárlásban (és cipekedni).

Sajnos van gyerekkoromból hozott rossz élményem is, és biztosan ez is rátesz, hogy ennyire mélyen érint a dolog.

Gyerek voltam, amikor autópályán mentünk, mi a "jó" Wartburgunkkal 100km/h felett, a külsőben egy kis Polski kb 80-nal. A Polskit egy nő vezette. Oda-vissza előzgetés alakult ki, a Wartburgot apum vezette. Ment a szöveg a bátyám részéről is és apuéról is (meg a röhögés, bámulás), nem emlékszem, hogy pontosan mi... de szidták a sz@r Polskit, meg hogy női vezető volt. Láttam a nő arcán, hogy mennyire kényelmetlenül érzi magát. Miközben a mi autónk is majd szétesett, de nem baj, valakinél erősebbnek érezték magukat és ez segített legyőzni a saját frusztráltságukat...

Ennek iszom én a levét most meg...

Lányos Apukák ne szidjátok a női vezetőket, ha a kislányotok ott ül a hátsó ülésen, mert nekik lesz rossz egyszer!

Hát, sokáig rettegtem a vezetéstől, aztán amikor elszántam magam tavaly tavasszal, már addigra már nem sok félelem volt bennem. Elkezdtem a tanfolyamot, és mivel nagyon jól ment a KRESZ, már egyenesen vágytam rá, hogy vezethessek, nagyon nagy önbizalmam volt akkor. Kaptam egy női! oktatót, aki néhány óra alatt a földbe döngölte az önbizalmamat. Másik oktatóm egy férfi volt, aki nagyon jól és szabályosan oktatott, nagyon szerettem vezetni azzal autóval, éreztem az autót, jól sikerült a forgalmi vizsgám is. Vártam, hogy vezethessek, bár addigra már láttam, hogy a párom is "elszenvedi" a dolgokat. A csúszós utakon és sötétben tényleg nem akartam kockáztatni, gyakorolni.

Mindenesetre, ahogy tegnap jöttem haza és eldöntöttem, hogy teszek mások reakcióira, meg hogy belémragadnak, elhittem, hogy joggal kaptam meg a rózsaszín papíromat rögtön élveztem is már a vezetést, jobban, mint, amikor tanultam. :)

Hát nem tudom a végén lehet, hogy még pszichológushoz is elmegyek, ha nem tudom leperegtetni magamról, ami egyenlőre blokkol és túlságosan megérint.

Óh már vártam, hogy jön egy beszólogató is...

De szép lesz az a nap, amikor már leperegnek rólam az ilyen "építő jellegű" emberkék meg beszólások...

Nem kérkedésképpen, de a KRESZ vizsgámon 1 hibaponttal végeztem, a forgalmin pedig hibapont nélkül, Budapesten, úgyhogy köszönöm nem kérek olyan megjegyzést, hogy nem tudok vezetni...

A férfi női dolgot nem én találtam ki... sok mindent hallottam én már férfiak szájából, hogy hogy vezetnek a nők.

Csupán egyetlen linket másolnék be, de számtalant lehetne a témában találni:

[link]