Bármilyen sokat is vezet valaki, mindig hibázhat, még kis apróságokban is?

Igen!

Nincs értelme körülírni.

Utolsó f@sza hozzáállás... Remélem nem találkozunk össze az utakon. :-S

Nagyon sok múlik a rutinon. 8 éve vezetek, 300-350 ezer van mögöttem. Olyan 100 ezer km-el ezelőtt kezdtem felfigyelni rá, hogy egy ideje már egészen ritkán kell vész fékeznem, nagyobbat korrigálnom. Korábban a mostani gyakorisághoz mérten kifejezetten sokszor kellett vész fékeznem mások hülyesége miatt. Arra jutottam, hogy az utakon töltött idő alatt már annyiféle hibát láttam, hogy már azelőtt elhárítom a veszélyes szitut, mielőtt egyáltalán kialakulhatna. A folyamatos odafigyeléssel, és koncentrációval lehet elkerülni a legtöbb balesetet. Vezethetsz te 30 éve is 2 millió kilométert, ha nem figyelsz arra, amit csinálsz, jöhet a baj. Én például ezzel a relatíve sok kilóméterrel sem engedem meg magamnak, hogy éjszaka sima főútvonalon egyek, igyak, telefonálajak, meg ilyenek. Egyszer elütöttem egy őzet, mikor épp az energia italt raktam vissza a pohártartóba. Mindent elkövettem, hogy ne üssem el, nem sok esélyem volt, még is piszkálja a csőrömet, hogy mi lett volna, ha két kézzel fogom a kormányt, meg rendesen figyelek. Szóval a magam részéről, bár beszélgetés nem okoz gondot, de telefonálni, enni, inni csak olyan útszakaszon szoktam, ahol előreláthatólag semmilyen veszély nem leselkedik rám. Ez magától értetődőnek tűnik, még is rengetegen telefonálnak előzés közben, mennek el 130-al az őzek mellett, kajálnak jeges úton, stb stb... Sokan azt gondolják, hogy az autó a lakásuk meghosszabbítása, és vezetés közben próbálják ugyanúgy élni az életüket, mint normálisan. Ez helytelen gyakorlat. Amíg az ember vezet, kösse le az a figyelmét. Beszélgetni, rádiót hallgatni egy dolog, de a telefon, a kaja, meg a többi ami az embert fizikailag is leköti, az más tészta.

Rengeteg mindenen múlhat. olyan ember nincs aki nem hibázik.

A max szerencséje van. Akár az árnyékok a fények a váratlan dolgok is megviccelhetik kellemetlenül a sofőrt.

A másik nagy igazság pedig az hogy aki azzal henceg hogy kitűnően tud vezetni és hogy milyen jól vezet!! Azzal tuti mindig történik valami. Ez olyan mint a hős.. Más mondhatja hogy hős vagy de te nem jelentheted ki magadról hogy hős vagy! :)

Szóval az utat sem fogja érdekelni milyen jól tudsz vezetni ha egyszer próbára tesz. És egy autósnak sose úgy kell gondolkodnia hogyha meleg helyzet van hogy jaj csak össze ne törjem a kocsit ,hanem bizony oda kell kenni a szalagkorlátra nincs más mód és emberéletek vannak veszélyben.

Amúgy meg én az első autóm banális dolgok miatt törtem össze. Nem volt túl nagy érték inkább csak eszmei. Egyszer meg akartam fordulni és betolattam egy kapubeállóba. Hát olyan pekhem volt hogy az utcába minden ház előtt volt kapubejáró csak ott nem ahol épp meg szerettem volna fordulni.. :P Beletolattam kajakra egy fába és még el is akadtam mert árok is volt. Akkor már kinevettem magam... Az autó jól összetört de nemizgatott meg lett csinálva és kész. Elvégre csak fém és festék 4 keréken. volt még pár ilyen szitu de azóta nem. úgy fogtam fel hogy legalább tudjam mire kell figyelni legközelebb..

Most ezt neked egy kamionos írta.

Az elkövetett hibákban is van egy jó dolog, az, hogy tanul belőlük az ember. Ha fel tudod mérni és megértetted, hogy mit- és hogyan csináltál rosszul, akkor azután, hasonló helyzetekben nem fogod ugyanazt mégegyszer elkövetni. Legalábbis az emberek gondolkodó része így van vele. De vannak javíthatatlan tanulók is, akiknek akármennyi lecke kevés lenne. Mint például egy cimborám. Kedvelem, de akkor is rossz véleményem van a vezetéséről, a hozzáállásáról. Nekitolatott a mögötte éppen beparkolónak, holott az már megállt, erre ő volt felháborodva, hogy hogyan kerül a másik oda, mikor ő egyszer már hátranézett, mikor a kulcsot dugta a kocsijába, és akkor még senki nem volt mögötte. Vagy amikor a letaposott havas úton 80-nal veszi be a kanyart (sajnos mellette ültem), és miután az árokban féloldalt fekvő kocsijából kimásztunk, a hótolókat szidta, meg a szar (1 éves) téli gumit... Rendszeresen rágyorsít, akár 20 méterről is, ha sárgára vált a lámpa, napjában többször is ment át piroson, pedig egyszer már koccant így. Akkor is a másik volt szerinte a hibás, akinek közben zöld lett, hiszen miért indul el, látnia kellett volna, hogy ő még érkezik...

Vagy szegény apósom, aki bő 35 év vezetés során sem tanulta meg, hogy a 2-es fokozatot nem a kereszteződés közepén kell elkezdeni keresgélni, miközben a kanyarodás közepén szinte állóra fékezi a kocsit, ami addig üresben gurult. Vagy amikor már megtett 20 kilométert az autópályán 130-al, eszébe jut, hogy van a kocsiban 5-ik fokozat is. Addig ordíthat 4-ben is. De karambolt még nem okozott!