Az autósjátékok hatással vannak az emberre a valós vezetésre?

Én végigvittem az összes NSF-et legalább 2x

Ezenfelül szinte minden autós játékkal játszottam ami ilyen illegális versenyes autós játék.

Ehhez képest furgonnal meg teherautóval járok évek óta kemény 90-110km/h maximális sebességekkel. És ha hiszitek ha nem nem szoktam átmenni a piros lámpán. Sőt még a vasúti átjáróban is megállok. :D

És lehet ez hihetetlenül hangzik de a gyalogosokat se üldözöm bónuszpontért. :)

Teljesen más a valóság és a játék. Ha a játékban elkapnak összetörsz felrobbansz meghalsz nyomsz egy entert és újrakezded.

A valóságban erre nincs lehetőség legjobb tudomásom szerint...

Az első esetben, amikor nagyobb sebességgel akar bevenni egy kanyart vagy vészfékezni, rájön, hogy semmire nem jó a játék.

400000 km után mondom, 2-4 keréken is.

"

Ehhez képest furgonnal meg teherautóval járok évek óta kemény 90-110km/h maximális sebességekkel

"

Vagyis te már felnőtt vagy, azaz semmiképpen sem merül fel az, hogy összemosnád a valóságot a játékkal.

Egy gyerek aki még fejlődésben van, és mondjuk napi 8-10 órákat játszik, az simán képes arra, hogy vegyítse a valóságot a játékkal. Ahogy régen nagymamám is vegyítette az idióta brazil sorozatokat a valósággal, és amikor kérdeztük mi van vele, mesélt rosalindáról...

Nem egyszer volt már olyan, hogy egy gyerek lelőtt valakit, és utána teljesen meg volt győződve hogy fel fog kelni, "hiszen van még 2 élete" "mert a játékban is úgy van"...

Szóval amit mindenképpen meg kell különböztetni az a kor (hány éves korában játszik valaki) és a játszott órák mennyisége ( a legtöbb itteni válaszoló napi 1-2 órát játszik, ami valóban csak feszültség levezetés meg szórakozás. De napi 5-10 órányi mennyiségben ez bizony már simán átfordulhat....) és persze (ahogy korábban is írtam) a személyiség...

Bár már sokan írtak választ, azért én is hozzátenném a tapasztalataimat.

Szerintem pont abba a generációba tartozok, aki a számítógéppel együtt nőtt fel (Comondor64 aztán PC). Világéletemben imádtam az autós játékokat, és a valóságban is imádtam apám mellett ülni a kocsiban és nézni, ahogy vezet. Aránylag sokat is játszottam, nem mindig hagytam abba 1-2 órán belül.

A jogosítvány megszerzéséig minden elsőre sikerült és örömmel nyugtáztam, hogy végre vezethetek. De ezt semmiképp sem annak tudom be, hogy sok autós játékkal volt dolgom. Azt nem mondom, hogy nem érzek néha késztetést arra, hogy száguldozzak, de akkor inkább elmegyek gokartozni, ott legálisan/mások testi épségét nem veszélyeztetve élhetem ki magam. Szerintem alapvetően a személyiség/mentalitás és a példakép (szülők vezetési stílusa) a meghatározója a vezetési magatartásnak és a szabályok betartásának. Hiszen tudni kell különbséget tenni a valós és a virtuális közlekedés között.

20/F

Az biztos hogy javít a reflexeken.

És csökkenti valós szituációkban a pánikot, így jobban tudsz a megoldásra koncentrálni ( na ezt aztán megfogalmaztam)z

PL. Családdal haladtunk egy sima közúton egy kisebb ívű kanyar után már csak azt láttam hogy mindkét sávban szembe forgalom :)Az egyik kocsi elkezdte előzni a másikat (beláthatatlan kanyar előtt) és nem tudott már visszaérkezni a saját sávjába. Szerencsére rutinos sofőrök voltak az autokban mert akit előzött az lehúzódott amennyire tudott, aki előzte az teljesen mellé, én meg a fél autóval a padkán közlekedve elmentem mellettük. Aki mellettem ült majdnem kitaposta a lemezt a nem létező féket nyomva :) hátul meg visítottak. Én meg komolyan mondom meg sem lepődtem csak rutinból cselekedtem. Majd a szituáció után nyugodtan folytattam volna az elkezdett beszélgetést, de persze velük nem lehetett :).

A játékban ez megszokott dolog és először húzgálod a fejed meg majd felborulsz a székkel annyira bepánikolsz de utána megszokod és csak cselekszel.