Balesetet okoztam hogyan tovább?

Köszönöm a válaszokat,a pszichológus lesz a megoldás.Maga a koccanás olyan érzés volt mint mikor dodgemezés közben ütközöl valakivel lakott területen belül 2-es sebességfokozatban,szakadó esőben történt a sebességem 3-ban volt 30km/h majd lassítottam és visszaváltottam az elsőbbségadás táblánál.Nem az ütközés volt ami megrémített hanem ahogy az Anyuka szállt ki az autóból és szaladt hátra kiszedni a gyereket ez a látvány beleégett az agyamba.A tényen nem változtat nem vezetek azóta és nem is fogok,nem ér annyit.Bűntudat,szégyenérzet milliószor átgondoltam a történteket miért nem néztem figyelmesebben miért nem álltam meg teljesen miért nem láttam az autót,miért nem tudom bekapcsolni azt a hülye ablaktörlőt automatára,miért ültem be akkor az autóba mert gyalog indultam el de visszafordultam miért???Tegnap erőt vettem magamon és elmentem a férjemmel megnézni a kissrácot játszott,ugrabugrált 3 éves eleven imádnivaló mosolygós.Átölelt,még puszit is adott pedig csak egy idegen vagyok számára.Bocsánatot kértem tőle megsimogatta az arcom letörölte a könnyeket.Jó volt látni őt igazán jól esett minden tekintetben de ott a DE.A szülők nem haragszanak legalábbis nem mutatták de magukban tutira elástak én azt tenném.Jó érzés kiírni elmondani úgy sem merem senkinek.Soha nem gondoltam volna, hogy közel 30 mp alatt akár 10 forgatókönyvet lehet megírni gondolatban, mit tegyek most címszóval.Akkor még a menekülés is átvillant az agyamon a börtön,vagy simán kinyírnak.Nem fékeztem de a gázra sem léptem férjem szerint akkor toltam volna őket.Miért nem fékeztem?Egyszerűen nem tudom feldolgozni.Őket látszólag nem érintette meg annyira jönnek mennek vidámak én pedig úgy érzem mindenki rólam beszél mintha sokszor összesúgnának a hátam mögött,mutogatnának rám de tényleg.Nem bírom már tovább 😭

Nem töröltettem le vele eszembe nem jutott, hogy ott hisztizzek előtte egyszerűen csak kipottyant.Akaratlanul nem sajnáltatás képpen.Nem is értem lehet, hogy nem is kellett volna elmenni hozzá.