Holnap kapom meg a jogsim, de úgy érzem nem mernék egyedül autóba szállni. Ki, hogyan küzdötte le a félelmét?

Kieg.: egyedül én sem mertem volna. Külföldi autópályán nem sokkal ezelőttig nem lettem volna komfortos éjjel meg esőben. De hát ez van. Azóta megvan motorra is a jogsi, és sokkal magabiztosabb vagyok már autót vezetve is.

Szóval nekem az volt a recept, hogy rá voltam kényszerülve végül arra, hogy egyedül vezessek, akármilyen ismeretlen helyen, akármikor, úgy, hogy nincs segítség. Elvégre megvan a jogsim, ami igaz, csak annyit jelent, hogy 1 órán át tud az ember félig figyelni a dolgokra, meg nincsen beleírva, hogy csak szép, napos időben, díszkísérettel. Használni kell a jogsit, aztán majd jön az önbizalom. Eleinte úgyis béna leszel, majd egy idő után eljön az a pont, hogy magadtól felismered, milyen hülyeségedet védték ki mások (előtte sokáig úgy csinálod a hülyeséget, hogy azt hiszed, jó vagy), és azután jön az, hogy nem csinálsz hülyeséget. Ez egy tanulási folyamat, amin végig kell menni. Csak gyakorolni kell. Azt ne vedd be, hogy kis forgalmú, meg ismerős úton kell, bizonyítottan a legjobb módja annak, hogy rutinból kezdjél el közlekedni, és akkor se figyelj eléggé, amikor szükséges lenne.