Kinek volt igaza?

Szokásos bevásárló körömet róttam a városban, amikor Spar parkolóban a következő történt.

Leparkoltam, kiszálltam, kivettem egy bevásárlókocsit a helyéről és elkezdtem begyalogolni a boltba vele. Ehhez át kellett mennem a túloldalra.

Láttam, hogy előttem egy középkorú hölgy be akar tolatni egy üres parkolóhelyre, ezért megálltam, hogy mondom hadd menjen.

Néz rám tág szemekkel, én nézek vissza rá tág szemekkel. Fél percig semmi, mondom megindulok, mert azt várja, hogy átmenjek.

Erre azon nyomban lehúzza az ablakot és hallom a sopánkodását, hogy na de uram ezt ön sem gondolta komolyan, hogy képzelem hogy átmegyek mögötte, hát nem látja, hogy tolatni akar?

Mondom neki hölgyem, én láttam, de én ott álltam, akkor miért nem indult meg, maga is látta, hogy elengedem.

Erre beszólt, hogy ez már a sokadik ilyen a mai napon, neki én ne magyarázzak.

Erre én közöltem vele enyhén indulatosan, hogy egy, én ott álltam mint a f.sz, miért nem tolatott be akkor, miért rám nézett helyette, kettő amúgy is gyalogosként elsőbbségem lett volna, szóval ha elüt, akkor ő szívja meg, szóval még örüljön is, hogy megpróbáltam elengedni, nem pedig vakon kellett volna tolatnia! Aztán elköszöntem tőle, mentem a magam dolgára.

Neki volt igaza vagy nekem? Tényleg ott kellett volna állnom percekig is akár, hogy méltóztasson betolni előttem? Már csak azért is, mert amúgy részben jogos volt a kiakadása, mert jómagam is tapasztalom a nagy parkolókban, hogy a gyalogosok képesek tolatás közben holttérből bemenni a kocsi mögé.