Autóbaleset után újra autóba ülni? Várom főként olyanok tanácsát akik jártak már hasonló cipőben.
Nagyjából 2 hónapja autóbalesetet szenvedtem. Nem az én hibámból. A szemből érkező sofőr maradjunk annyiban, hogy nem vezetésnek megfelelő állapotban vezetett és átjött a sávomba. Fél frontális karambol lett, pont a sofőr ülésnél talált el. Én vezettem. Egyedül voltam. Szerencsém volt. Lakott területen belül mentem és épp, hogy csak elindultam otthonról tehát max 30-40 km/h val mehettem. Ez jól jött, mert a szemből jövő messze a megengedett 50 km/h felett jött belém. Sajnos a behorpadt ajtó eltörte a lábamat. Darabos combcsont törés.
A problémám az, hogy azóta borzasztóan rosszul érzem magam kocsiban. Néhány hetente kontrollra kell járnom a kórházba. A szüleim visznek fel, de rendesen rosszul vagyok az úton. Egyszerűen minden más autóst potenciális veszélyforrásként kezelek, hiszen sosem tudhatod épp hirtelen melyik fog áttérni a te sávodba és amit lakott területen belül néhány töréssel megúszol, azt nem biztos, hogy lakott területen kívül túl éled... bár amitől még a halálnál is jobban félek, az az, hogy olyan sérülést szenvedek amiből nem lehet felépülni. Gerincvelő sérülés.. agyvérzés...amputáció. Alig 20 éves vagyok. Nem akarnám az életem nagy részét így leélni más hibája miatt.
Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy nem én voltam a hibás... ha én hibáztam volna akkor elfogadnám, hogy “Hülye voltam ez van, legközelebb jobban figyelek”
De így... csak a szemből jövő sofőröket tudom veszélyforrásnak tekinteni.
Szükségem van autóra hiszen azzal járok dolgozni. Van céges busz is.. de nem véletlen, hogy nem azt használom... olyan hirtelen fékezéseket csinál a sofőr, hogy már a baleset előtt is féltem beülni mögé.
Jelenleg viszont ott tartok, hogy sem utasként sem sofőrként nem mernék beülni egyetlen egybe sem.
Nem tudom mit csinálhatnék, hogy elmúljon ez az érzés :(
20-as. Amúgy őszinte leszek, én egyáltalán nem a haláltól félek. Nekem sokkal nagyobb horror az, ha pl nyaktól lefelé lebénulnék vagy valami. Gyerek korom óta életem a sport, semmi mást nem csinálnék szívesebben és nem is érdekel ezen kívül semmi. A halál olyan dolog amitől szerintem nem igazán lehet félni... ha már megtörténik amúgy sem tudsz tovább bánkódni, hogy “Hú a fenébe ezt jól megszívtam”
Én sokkal jobban félek attól, hogy egy olyan balesetben leszek túlélő ahol olyan sérüléseket szenvedek, hogy gyakorlatilag egy értelem nélküli életben kell leélnem az életem hátra lévő részét. Azért durva lenne 20 év szabadon és még ajándék 50 év ágyhoz kötve. Annál jobb meghalni szerintem.
Szia,
én pont múlthét vasárnap szenvedtem balesetet fél éves jogsival. Beállt a forgalom az autópályán csak ezt a mögöttünk jövő nem észlelte és belénk jött 130-al. Szerencsére karcolásokkal megúsztuk a dolgot, de mivel még elég friss az élmény egyelőre én minden autósra úgy tekintek mint aki meg akar ölni. Ez ösztönös sajnos. Ennek ellenére kénytelen voltam autóba ülni pénteken, mert el kellett menni bevásárolni. Nem volt egy kellemes élmény, de tisztában vagyok vele, hogy ez csak így működhet. Az élet megy tovább, neked is haladni kell vele. Nem szabad hagyni, hogy a félelmeid meg gátoljanak abban, hogy éld az életet. Ha meg tudod oldani autó nélkül akkor tök jó, ha nem akkor pusholni kell magad és erőltetni, először csak kisebb távokon aztán nagyobbakon. És ezt most egyúttal magamnak is írom, mert jelenleg én is ugyanettől szenvedek. Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!