Kaphatok -e jogosítványt, ha Meniére betegséget diagnosztizáltak? Ez állandó fülzúgást okoz, de okozhat szédülést is rohamszerűen (volt rá példa). Jelenleg villanybringát használok gond (és jogsi) nélkül. (robogóra szeretnék egyébként)

Nekem is Meniére betegségem van, több mint 10 éve... Gond nélkül vezetek, és vezethetek, pedig nekem súlyosabb tünetekkel jár- Átlagosan napi 1-2-szer szédülök, kb. 1-1,5 órán keresztül, ilyenkor gyakorlatilag csak kapaszkodom még vízszintesen is, nehogy leessek. :-)

De mivel a szédülés nem hirtelen jelentkezik, hanem kb. 2-3 perccel előtte már érzem, hogy jönni fog, így ha vezetés közben jelentkezik, van időm leállni az út szélére, hátradönteni az ülést, bezárni a központi zárat - mert ilyenkor védekezni sem tudnék, ha ki akarnak fosztani... A kocsiban mindig van ivóvíz, nejlonzacskó, és persze mindig nálam van a telefonom, aminek az első gyorshívójára van programozva a feleségem, hogy értesíteni tudjam.

Ha megfelelően felkészülsz rá, akkor kézben tartható a betegség. Ha nem, akkor hamar tönkreteszi az életedet. Nem mondom, hogy könnyű együtt élni vele, de nem is lehetetlen.

Tüneteim: forgó szédülés, hányinger kb egy-másfél órán keresztül, közben nystagmus (szemmozgás) a forgás irányába, fülzúgás, a mély frekvenciákon halláscsökkenés.

A rohamok szüneteiben teljesen jól vagyok, így tulajdonképpen munkára alkalmas vagyok. A problémát inkább a közlekedés (munkába menés) okozza, gyalog nem nagyon merek elindulni, mert ha valahol útközben rohamozok, akkor magatehetetlenül fekszem az út szélén. Az emberek meg kikerülnek, hogy hülye részeg vagyok, vagy rosszabbik eset, hogy ki is fosztanak.

Ezért csak kocsival merek elindulni, de csak városban, mellékutakon, ahol roham esetén azonnal meg tudok állni. Szerencsém van, hogy pár perccel előbb megérzem a roham közeledtét, ha ez nem lenne, nem tudmék így sem közlekedni.

A munkahelyemen is elfogadják a kollégák, ebben is szerencsém van. Ha rohamom jön, van egy pihenő szoba, ahol el tudok dőlni.

Én betarevint és nootropilt szedek, az a baj, hogy ezen kívül sok mindent nem tudnak vele csinálni... Kapok vízhajtót is, de szerintem az nem sokat használ, ahogy tapasztaltam, ettől független a szédülések gyakorisága, vagy erőssége.

Kb. 4 vagy 5 éve a Fülklinikán kaptam egy intratimpanális (dobhártyán keresztüli) szteroid kúrát, utána majdnem másfél évig szinte tünetmentes voltam. Lehet, hogy kérni fogom, hogy ha lehet, ismételjük meg. Szteroid ide vagy oda, eddig ez volt a leghatásosabb dolog.

Nem tudom, segítettem-e neked, remélem, te is meg tudsz vele bírkózni. Én azt hiszem, hogy az elfogadó és támogató környezet a legfontosabb ebben is.

Ha még van kérdésed, nyugodtan tedd fel, ha tudok, akkor megpróbálok segíteni.

Köszönöm szépen, neked is sok kitartást, és jó barátokat, megértő kollégákat, támogató családot kívánok neked.

Nem mondom, hogy ha ezek megvannak, akkor "minden" megvan, de szerintem ennél a betegségnél ezek legalább annyira fontosak, mint a tényleges gyógykezelés.

Keress egy jó szakorvost magánba, az eldönti hogy mi van, aztán ha alkalmasnak gondol, ledokumentalja, és a háziorvosod nem köthet bele.

Én ezt csináltam, csak nekem epilepsziám van, igaz, a legjobban karbantartható típusú. Úgyhogy lehet, hogy a válaszom nem releváns.

😕

Sok sikert azért!