Hogyan élitek túl kerékpárral Budapesten?

Ja, a kedvencem kihagytam: szűk egyirányú utcák, ahová kerékpárral be lehet hajtani, na de az ember már sehogy nem fér el a kocsi mellett. Isten ne adja, hogy az ember szembetalálkozzon ott egy autóssal, mert megölik.

Hogy lehet ilyen szarul megtervezni a közlekedést? :(

Köszönöm a választ!

Évek óta kerekezek éjszaka, de még akkor sem szoktam járdán közlekedni, pedig olyankor aztán tényleg ritka a gyalogos. Most ez így sikerült, szerettem volna hazakerülni valahogy :D

Na de hogy az, aki előzőleg a kerékpárúton császkált, beugat nekem, ha eldöcögök méterekre mellette a járdán... Azért egy kicsit felháborító.

Általában az autók között haladok, nem szokásom elbújni, de itt sehogy nem akarnak észrevenni, vagy ha igen, még direkt kicsesznek velem.

Pár napja tévedtem be hajnali 4 körül egy keskeny utcába, ahol megelőzni nem tudtak, én félrehúzódni a parkoló kocsik miatt szintén nem tudtam.

Addigra 35km-t húztam le, fáradt voltam, pisilnem kellett, nem a legnagyobb tempómon haladtam :D

Bekerült mögém egy autó. Türelmesen kivárta, míg az utca végére érek, tartotta a megfelelő távolságot, nem villogott, nem dudált, hagyott élni.

Nappal, amikor az emberek sietnek, konkrétan megöltek volna.

Iszonyatos ez a környék.

Lehet, legközelebb megpróbálok kicsit rámenősebb lenni.

Én ezt megértem, de könyörgöm, betartok minden szabályt. Még akkor se megyek át a piroson, ha teljesen üres az utca, legalább van időm pihegni és inni kicsit.

Ott megyek, ahol kell - már ha észreveszem, volt, hogy a kerékpárút mellett mentem a forgalomban, de le volt kopva, sehol egy tábla, konkrétan visszafelé vettem észre, hogy az ott létezik, vicc...

Igyekszem felvenni a forgalom ritmusát, nem előzgetek, nem gurulok be senki elé, a kanyarodási szándékomat olyan heves gesztikulálással jelzem, hogy elmehetnék légiirányítónak :D

Még az elsőbbségemet is átadom legtöbbször, mert sok esetben úgyis levegőnek néznek, mit idegeskedjek rajta.

Értem én, látom, hogy vannak irtó pofátlan bringások, ezt nem tagadom, azt is megértem, ha emiatt türelmetlenek az emberek, de miért az ártatlanon kell csattannia?

Világ életemben a taxisoktól féltem a legjobban, de állati jól el lehet lenni velük hajnalban. Odafigyelnek az emberre, nem szorítanak le, nem a hátsó sárvédőmtől 5 centire követnek, nem húzzák rám a kocsit poénból.

Még a részegek is arrébb tántorognak a bicikliútról, ha hallják hogy jövök, nem kell rájuk csengetnem, napközben meg még az ötgyerekes anyuka van felháborodva, ha rájuk szólok, mert nem tudom kikerülni a pulyákat sehogy, max. ha lepadkázok a forgalomba.

A járdázásnál ma nem az idegesített, hogy rám szóltak - nyilván jogos volt, még ha hülyeségnek is tartom, mert épp senkinek nem voltam útjában -, hanem maga a tény, hogy míg én sétatempóban, mindenkitől elhúzódva, ha kellett, megállva, óvatosan, körültekintően elgurulgattam a k.va széles járdán, a legtöbben átsüvítenek a legkeskenyebb helyen is, gyalogosként nekem is volt már, hogy el kellett ugranom egy ilyen hülyegyerek elől, na kinek szólnak be? :D

Mindegy, na. A nagyobb probléma, hogy a legtöbb helyen egyszerűen lehetetlenség bringázni. A kisebb utcákban nem fér el az ember az autósforgalom mellett, és nekem sok olyan helyre kell járnom, ahová nem létezik olyan alternatív útvonal, ami működne.

Ma is fél órát keringtem az egyirányú, túl szűk, macskaköves, gödrökkel telített, túl nagy forgalmú utak között, valami értelmes megoldást keresve, mire a végén kimentem a fenébe a járdán.

Mindegy, végül is, így végigolvasva, maradok a BKV-nál. Nyilván ha az ember az életéért teker, akkor el lehet lavírozni így napközben is, de én jobban szeretek kerekezni annál, hogy ezzel szerezzem be a napi stresszmennyiséget.

Köszönöm a válaszokat! :)