Nagyon gáz ilyenen megbukni vizsgán?

"...hogy már megváltásként vártam, hogy állítsanak már félre és cseréljünk már helyet."

No ezt a mondatrészt itt kiragadom, mert ez nagyon fontos pszichésen. A kérdezőnek tanácsolom, hogy egy másodpercig sem szabad erre gondolni, mert ha így érzi az ember akkor mihamarabb be is fog következni.

Tapasztalatból írom, mert nálam is az volt, hogy annyira szabadulni akartam, hogy nem koncentráltam a feladatra.

Mert ugyanis ez vizsgánál feladat, és nem egyszerűen közlekedés. Közlekedés akkor lesz belőle, ha kialakul a rutin. Amikor már nem kell gondolkodnod rajta, hogy mire figyelj, mert figyelsz rá ösztönösen. Addig pedig figyelj tudatosan.

Na igen, nem volt túl kellemes így vezetni. Folyamatosan néztem az oktatóra, hogy mondjon már valamit. De ugye az irányon és a feladaton kívül mást nem mondhatott.

Csak a végén a leszúrást, amikor már kiszálltunk a kocsiból.

Nem is mertem utána egyedül vezetni, amikor megjött a jogsim.

Nem olvstam el, miket írnak, mert sietek, de:

hallottam olyat, aki koccant vizsgáján, oktatóm mesélte, akkor volt, mikor én is jártam tanulni.

Én annno rutinon azon buktam meg, hogy leblokkoltam az izgalomtól és csak mentem, nem fékeztem és parkoltam, hajtottam el padka meleltt és rá. :)

Aztán két héttel később, 2 plusz vezetéssel, ami csak úgy volt, nem kellett javulnom már, nőként hátra parkolás sikerül elsőre tök egyenesen, tök középre.

Vizsgán izgul az ember, nem ciki semmi... :)