Van aki utál vezetni és csak muszájból teszi?

Én három esetet különítenék el:

1. Szeret vezetni, ha lehet vezet is mindig.

2. Inkább muszáj/szükség viszi rá, hogy vezessen. Általában a rutin hiánya miatt éreznek így emberek.

3. Vezet (akár napi jelleggel is), de egyszerűen képtelen ráérezni a vezetésre és bár nem fél az úton, de birka módon, ön és közveszélyesen közlekedik.

Az utolsón a rutin se segít.

Én (autót) nem szeretek vezetni. Nagyon unom már. Viszont csak így tudok bejárni dolgozni (50 km), ha nem akarok 3 órát buszozni naponta.

Ha pl. többen megyünk valahova ha tehetem mindig lepasszolom a vezetést.

Én kamionos vagyok, már majdnem 2 millió km - t vezettem. Nem merném azt mondani, hogy utálom, alapvetően szeretek vezetni, csak vannak olyan napok, helyek, helyzetek mikor untat, vagy nincs kedvem az egészhez. Pl. Budapesten belül nagyon rühellek vezetni. Nem szeretem a parkolás körüli mizériát, a sokféle és következetlen sebességkorlátozást, én szeretek kisautóval haladósan menni, akkor a traffipax - tól tartok mindig.

Gyűlölöm a telet, a csúszkálást is, volt benne részem már elég.

De pl. élvezem, ha nem vagyok kiszámolva időre (akár munka során, akár "civilben") egy szép helyen, szép tájakon szívesen autózgatok, nyaralni is kocsival szoktunk menni.

1. Imád vezetni, és megy is ha kell, ha nem (én)

2. Nem utál vezetni, de számára a vezetés csak egy szükséges tevékenység, és semmiféle izgalmat nem kelt benne, az autók sem érdeklik, semmi. Csak helyváltoztató eszközként tekint az autóra (pl apám)

3. Utál vezetni, 10 km után már nincs kedve, frusztrált, stb. Csak a legvégső esetekben ül kormányhoz, mikor már nincs más ki vezessen, de muszáj autóval menni. (pl anyám)

4. Állitólag szeret vezetni, de mikor kormányhoz ül, akkor mindenkit szid, ha csak egy autós is mer ugyanakkor azon az úton járni, akkor az is szidva van, egyszóval minden zavarja, szeretné, ha csak az övé lenne az út. Az ilyenek igazából csak azt hiszik hogy szeretnek vezetni, pedig nem, nem birják a forgalmat.