Milyen egy repülőút?

Szerintem sem ökörség.És a mi gépünkön sem csupán magyarok voltak.

És igen helyénvaló gesztus a pilóta felé,mert egy olyan gépet irányít,ami szinte a biztos halálba vinné az utasokat,ha rosszul teszi.

Amúgy furcsa,de én épp az ellenkezőjét gondolnám.Mármint,hogy mi nem tapsolnánk inkább...

Nem értem.Miért lenne "ökörség" megköszönni a pilótának a munkáját?

Néhány órával az indulás előtt meg kell érkezni. Először az előcsarnokba lépsz be, ahol ki vannak írva, hogy melyik társaság melyik járata mikor indul-érkezik stb. Régebben az utasfelvételi pultoknál (check-in) kellett jelentkezni, ez most nem tudom, hogy így van-e (már régen repültem, azóta a technika fejlődött, on-line chck in/mobil check in) erről bővebben olvashatsz a Malév honlapján. [link]

A biztonsági ellenőrzés után be lehet lépni a tranzitváróba.

Amikor az [feltöltötték a gépet a szükséges üzemanyaggal, berakodták a csomagokat, kívülről szemügyre vételezték a gépet, hogy nincs-e látható sérülés, meghibásodás] utaskísérők felkészültek az utasok fogadására a kapitány engedélyt ad az utasok beszállására. Ekkor kb. a repülőgép indulása előtt mintegy fél órával a beszállófolyosókhoz szólítják a járat utasait.

Miután az utaskísérők jelentették, hogy minden utas rendben a helyén ül, a kapitány bezáratja az ajtókat és elviteti a lépcsőket vagy a beszállófolyosókat a gép mellől. Ezzel máris elszakadtak a földtől és kezdetét veszi a repülés.

Ezután megkezdik a hajtóművek beindítását. Ha nem volt szükség a tűzoltók beavatkozására, a gép végre megkezdheti gurulását a felszállópálya felé. Útja most az előtér sárga csíkján és a gurulóutakon vezet. Az utasok előtt már a gurulás kezdete óta égnek a DOHÁNYOZNI TILOS! és a CSATOLJÁK BE A BIZTONSÁGI ÖVEKET! táblák és most az utaskísérők is bekötik magukat lehajtható üléseikbe. Gyakran egész sor repülőgép várakozik a pálya előtti felszállásra, attól függően, hogy melyik irányban szabad a légtér. Ilyenkor a várakozó gépet a többiek megelőzhetik a gurulóutnak a felszállópálya előtti kiszélesedésénél. A repülőtéri irányító engedélyt ad a felszállásra. A kapitány még a felszállás előtt közli döntését, hogy ő vagy a másodpilóta fogja vezetni a gépet. Innen kezdve a kormányzást végző pilóta adja a vezényszavakat. Ha megvan az engedély a felszállásra fokozatosan az előírt mértékig növelik a hajtóművek teljesítményét, majd miután a műszerek alapján meggyőződtek arról, hogy ezen az óriási terhelésen is normálisan működnek, kiengedik a fékeket és megkezdik a nekifutást.

Elérve a felszálláshoz szükséges sebességet(elemelkedési sebesség), a gép felemeli az orrát és elrugaszkodik a betonról. A lehető legmeredekebb szögben emelkedik, hogy minél hamarabb olyan magasságba jusson, ahonnan már nem zavarja a környék lakóit zajával. Ezután már lankásabban folytatják az emelkedést, hogy ne csak a magasság, hanem a sebesség is növekedjen és behúzhassák a fékszárnyakat.

Az egyenletes emelkedés megkezdése után elsőként az utaskísérők hagyják el az ülésüket, hogy végigjárják az utasokat, hogy nem tett-e valakiben kárt a felszállás. :) Utána lassan elkezdődik az ételek-italok osztása de ez légitársaság függő, hogy egyáltalán ad-e valamit.

Aztán repülés következik (esetleg magasság változás, ha a légiirányítás úgy akarja) bedöntésekkel, „felhők felett mindig kék az ég” lenézve a felhők meg olyanok, mint a kifújt tejszínhab! :) Érdekes, amikor másik repülő jön szembe, vagy éppen megelőz egy oldalról alulról/felülről.

Leszállás előtti süllyedés megkezdése előtt az utaskísérők mindenkit leültetnek, asztalkát felhajtani, üléseket egyenes helyzetbe állítani, öveket bekapcsolni. Utaskísérők ellenőrzik, hogy mindenki bekapcsolta-e az övet. Dolguk végeztével leülnek és bekötik magukat. A gép folyamatosan csökkenti a sebességét, hogy időben kibocsáthassák a fékszárnyakat és futóműveket. Mindezt már kb a célrepülőtértől 25-30 km-re. A szárny elején az orrsegédszárny, hátul pedig a fékszárny válik el tőle. Leszállás után féklapokat is kinyitják, a hajtóművek tolóerejét előbb alapjáratra csökkentik, majd a sugárfékkel megfordítják és a fékezés szolgálatába állítják. Amint sikerült a sebességet eléggé lecsökkennteni, az első gurulóúton lekanyarodnak a leszállópályáról, hogy ne akadályozzák az utánuk fel és leszálló gépeket. Addig ülve kell maradni, ameddig meg nem érkezik a gép az állóhelyére. Megállás után lehet öltözni, elővenni a kézipoggyászokat, ellenőrizni, hogy nem hagysz-e ott valamit.

Érkezéskor a repülőtéren meg ugyanazon az ellenőrzéseken esnek át az utasok, mint beszállásnál, csak fordított sorrendben.

Egy repülős mondás szerint: A repüléstől nem kell félni, még senki nem maradt fenn! :)