Miért zavarja a családomat hogy én nem akarok jogosítványt szerezni? szennyez is, drága is, meg semmi kedvem sincsen hozzá, mindig elvoltam biciklivel és busszal ezután is elleszek

"mindig elvoltam biciklivel és busszal ezután is elleszek"

Adja a szerencse, hogy soha ne kerülj olyan helyzetbe, hogy ne legyél el vele. Én 4 évesen lehet a lakásban vérzek el, ha a szomszédnak se lett volna autója, mert nekünk nem volt. 12 évesen egy isten háta mögötti nyaralóban (ahová vonattal mentünk haveromékkal) olyan allergiás reakciót kaptam este 8-kor, hogy mire odaért apám (mert az előző sztori számára is kellően erős indok volt az autóvásárláshoz) és bevitt a legközelebbi sürgősségire, már alig kaptam levegőt. Mentő vajon mikor ért volna ki oda? Ki tudja... Bár akkoriban még az egészségügy értékelhetőbb volt, még ha nem is sokkal, szóval talán időben kijöttek volna, de nem biztos. Manapság ez már jó nagy lutri, főleg ha kisebb városban laksz 30+ percre a legközelebbi megyeszékhelytől, mivel manapság sokszor már helyi ügyelet sincs.

Nem tudom milyen idős vagy és milyen a családi helyzeted, de én mint fiatal felnőtt a családalapítás előtt, eszem ágába sem jutna belevágni autó nélkül. Ha még nem lenne jogsim és autóm, akkor gyerekvállalás előtt 100% hogy szereznék. Nincs az a hétszentség, hogy ilyen hülyeség miatt kockáztassam a családom. De igazából még csak bajt sem kell elképzelni. A gyerek a négy fal között fog felnőni? Mert hogy biciklivel, meg vonattal nem lehet elmenni szinte sehová, az hétszentség. Én meg reggel 9-kor hirtelen ötlettől vezérelve megindulok és délre bárhol ott vagyok, enyém még a fél nap, azt csinálok amit akarok. Ezt akarom a gyerekemnek is, hogy legyenek élményei, emlékei.

De hát ha valakinek mindez nem számít... szíve joga. Nyilván nem kötelező.