A régi fa hajók azok hogy birták a strapát, nem rohadtak szét a vizen? (tehát amik a fém vagy vas hajók előtt voltak)

De, amortizálódott a fa, azért kellett a hajókat rendszeresen karbantartani, cserélni a szükséges elemeket, és megfelelő anyagokat használni.

Pl a vas volt az egyik olyan alapanyag, ami gyorsan tönkrement a sós tengervíztől, amíg nem fedezték fel az ellenálló vas ötvözeteket, nem is vas szögeket használtak a hajókon, mert azok sokkal hamarabb tönkre mentek, mint a fa.

Az sem volt mindegy milyen fát használtak, évezredek tapasztalata volt a hajóépítésekben is, akár egy hosszú utazás közben is fel tudták újítani a hajót, ha találtak nyugodt kikötőt, egy nagyobb javításra is képesek voltak, a fából épült hajókat folyamatosan kellett renoválni, védeni a károsodástól, cserélni a megrongálódott darabokat.

Rosszul bírták. Kezelni kellett őket, és folyamatosan karbantartani, javítani.

#1-eskének simán elgurult a gyógyszere, ökörségeket beszél.

Nem, 1-es jót írt teljesen.

Sok évtizedes stégek vannak, jobban is bírják, mintha másból lennének.

Akik éltek tenger mellett, láthatják, a stégek, bejárók, mind fából vannak.

Víz alatt a fa csak mohásodik, meg algák rakódnak rá.

Ellenben párás, dohos környezetben szabad levegőn úgy szétrohad, hogy nem bír 10 évet se.

A hajó kibírhatott évtizedeket, de a hajótest darabjait közben többször is kicserélhették, ha arra szükség volt.

A tengereken, óceánokon hajózás nem csupán annyi igénybevételt jelentett, hogy a fa ázott a sós vízben.

Azokkal különböző rakományokat szállítottak, viharos, békés vizeken hajóztak, sokféle behatás érhette a hajót.

Az természetes, hogy a fát lekezelték, tartósították, de attól sem lett örökéletű, legfeljebb tartósabb.

A hajó külső részén volt a kisebb gondjuk a fával, ha az nem sérült meg.

A hajótesten belül vizes, nedves, dohos a hajófenék, ott hajlamos a rohadásra