Mire gondoltok, amikor pirosat kaptok egy vasúti átjárónál?

Volt már, hogy nem örültem neki, mert időre mentem valahova, és ilyenkor percek kiesnek azért. De 10-ből 9-szer nem okoz gondot.

Többi kérdésedre is válaszolva:

Mire gondolok, amikor pirosat kapok egy vasúti átjárónál: hmm, piros van. Mindjárt jön a vonat.

Kíváncsi vagyok, milyen vonat fog jönni. Szoktam találgatni, hogy merről fog jönni. Ha csak egy mozdony jön, kocsik nélkül, az csalódást okoz. Az autószállító vonatokat szeretem legjobban. Vagy ha személyvonat, akkor szoktam integetni az utasoknak, ha első helyen állok épp. Néha észreveszik, és visszaintegetnek. Legnagyobb ilyen sikerélményem az volt, amikor a felcsúti kisvonatnak integettem, és a masiniszta integetett vissza. (Legalább visszakaptam valamit élmény formájában a pénzemből.) :D

Miért kellene idegesnek lenni?

Te ideges vagy a piros sorompótól?

Akkor a rendőrlámpától is ideges leszel?

Fel nem foghatom hogy piros lámpától miért lesz ideges valaki... Nem azért vannak a szabályok hogy idegesítsenek, hanem hogy megvédjenek téged.

De,én idegből kiszállok és megállítom a vonatot.Nem azért fizetek adót,hogy jöjjön a vonat,amikor én arra megyek.

-Na gyúrunk,vazze?

-Gyúrjunk vazze.

"Mire gondoltok, amikor pirosat kaptok egy vasúti átjárónál?"

Arra, hogy mekkora múltbéli fekélyt jelentenek Budapest közlekedésében a szintbéli vasúti és HÉV-átjárók (különösen a hétköznap reggeli és délutáni követési idők mellett). De a vidéki főutakat, bekötőutakat is simán írhattam volna. Miközben belga ismerőseim kis hazánkba látogatva már húsz évvel ezelőtt is úgy pislogtak a szintbéli vasúti kereszteződések láttán, mintha egy másik bolygóra érkeztek volna, jobb helyeken tényleg csak egészen gyér forgalmú utakon vannak vasúti átjárók.