Gondoltok-e egy régi döntésetek helyességére?
Csupa véletlen határozta meg a döntésemet, hogy mi legyek, ha nagy leszek.
Óvodás koromban tanultam meg számolni, mert az óvónő a negyedikes lányát az idő alatt tanította, amíg nekünk a délutáni alvás volt. Alvás helyett hallgattam őket. Első osztályos koromban már milliós számokkal osztottam, szoroztam.
Szintén óvodás koromban kaptam egy villanyvasutat, és nagyon érdekelni kezdett villamosság.
Aztán a kezembe került egy kristálymikrofon, amit véletlenül hozzáértettem a csatornához, és megszólalt benne a Kossuth rádió. Ez is érdekelni kezdett, negyedik általános iskolás koromra megépítettem az első szappantartóba épített működőképes tranzisztoros rádiómat.
Közben másodikas koromban beírattak a zeneiskolába, amit nem szerettem, de el kellett járnom. Hegedülni tanultam. Amikor a frissen elkészült tranzisztoros rádiómat csavargattam, egy nagyon szép zenét fogtam rajta. Nem tudtam tovább keresgélni, úgy megfogott, hogy muszáj volt végighallgatnom. Utólag kiderítettem, hogy Mendelsohn hegedűversenye volt. Ezzel a véletlennel a zene is a kedvencemmé vált. Elvégeztem a zeneiskolát, megkedveltem a hegedűt.
Még egy véletlen közbejött, hatodikos koromban a tanító bácsi feladott egy házi feladatot matekból, amivel egész este birkóztam, éjjel a takaró alatt, míg ki nem merült a zseblámpám, de meglett a megoldás. Másnap a tanító bácsi közölte, hogy tévedésből egy gimnazistáknak való feladatot adott, és senkitől nem kérte számon. Utólag rájöttem, hogy a másodfokú egyenlet megoldását találtam meg saját erőből.
A matematika, fizika, a villamosság és a zene mind a kedvenceim lettek, és mind csupa véletlen történés folytán. Mellékesen a zene szeretete miatt középiskolás koromban szimfonikus zenekarban játszottam. Ennyit az előzményekről.
Amikor szakmát kellett választanom, a fizikát választottam, de az egyetem elvégzése után, vidéki lévén, olyan gyárban tudtam elhelyezkedni, ahol elektronikával, programozással foglalkoztam. Anyagilag semmi panaszom nem lehet rá, és érdekes is, nem valami rabszolgamunka. De máig is fáj a szívem, és nem vagyok biztos benne, hogy jól választottam. Mi lett volna, ha a zenét választom? És ez a gondolat napokra el tud szomorítani.
Van olyan, aki így van, mint én, utólag bizonytalan az évtizedekkel korábbi döntésében? Mit tesztek ellene, mivel tudtok túlkerekedni rajta?
válasza:
válasza:Nincs semmi következménye, nem panaszkodhatok az eddigi életemre.
Csak néha rám tör a nosztalgia, és elszomorodom, nehezen keveredek ki belőle. Most például akkor tört rám, amikor egy esküvőre meghívtak, és ott elbeszélgettem a zenészekkel.
Ahhoz már elég sok lement a régiből, hogy most kezdjek el egy új életet.
válasza:Attól még mindig hegedülhetsz, tanulhatsz, gyakorolhatsz, és szólóban vagy akár zenekarban is játszhatsz.
Érdemes ezzel foglalkoznod, nagyon sok örömet okozhatna. A további életed része, vagy akár új élet is lehetne. Miért ne, ha szeretnéd?
válasza:"egy esküvőre meghívtak, és ott elbeszélgettem a zenészekkel"
Hozzájuk is beszállhatnál néha a hegedűddel.
válasza:Ez szép, egy filmet lehetne belőle forgatni :)
És a villamossági része is szép, nem csak a zenei. Ez vigasztalhat, nem?
Nekem nem voltak ilyen véletlenek az életemben. Viszont. Fogalmam sem volt mit kellene (tovább)tanulnom és a motivációm is 0 körüli volt 18 évesen.
Olyan szakterületet választottam amire volt már 2 példa a családomban és nekik is korrekt megélhetést nyújtott.
5 évvel korábban, azaz 13 évesen viszonz nemet mondtam a Nagypapámnak.
Arra a mesterségre, amit ő már csak nyugdijasként művelt, viszont ebből élt az ő apja, az ő nagyapja... nagyjából mindenki a megelőző 250 évben.
Addig szívesen mutatott 1-1 fogást, ezután soha, egyet sem...
A viszonyunk nagyon jó maradt ennek ellenére is, csak ezt a témát lezártuk.
Honnan is tudhattam volna 13 évesen...
28 évesen aztán elkezdtem kitanulni ezt a szakmát. Ma is tanulom, hobbi szinten művelem, kb. ott tartok majd pár év múlva mint ő tartott nyugdíjas korában.
Rájöttem, hogy ezzel akarok foglalkozni, profi szinten. Újjá akarom építeni azt amit a dédapám, nagyapám generaciójától (részben erőszakkal) elvettek. Lehet, hogy az ország egy másik pontján ès szinte biztos hogy teljesen más 'köntösben', más közegnek. De az alapok ugyanazok maradnak.
Nem tudom, van-e tanulság.
Az 'eredeti szakmámban' szenvedek, mint a disznó a jégen, több kiégésen túl vagyok stb.
Ha az ősök útját követem, lehet, hogy előrébb tartok ott. Lehet, hogy nem.
Harmadikként, engem is érdekeltek-érdekelnek a művészetek, de mára ez is helyrekerült. Egy ideig jártam ilyen jellegű képzésekre is, felnőtt fejjel. Ezügyben már nincs hiányérzetem.
#6, mi az a családi szakterület, amit választottál?
Illetve mi az az eredeti szakmád, amiben szenvedtél, kiégtél?
válasza:Szia, a családit nem írom le mert eléggé "niche", de maradjunk annyiban, hogy kötődik a mezőgazdasághoz, annak egy speciális ágához is. Mondjuk olyasmi, mintha sajtkészítő lennék :) Mindezt egy olyan országban ahol az elmúlt 80 évből 50-ben a vizezett trappista volt A Sajt, a maradék 30-ban pedig az import dömping és annak gyönge koppintásai. Nehéz, de nem reménytelen :)
Eredeti szakmám szerint könyvelő vagyok, vegyesen dolgoztam eddig mindenféle pénzügyi területen. Utálni nem utálom de ha nem szorulnék rá, holnaptól abbahagynám akár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!