Apám volt a hibás, vagy az eladó idegbeteg ?

A papád elmérte magát, de nem akart neked rosszat.

De így sikerült.

Ha meghirdetek valamit, akkor én is odaírom hogy írányár, vagy alku mentes.

Ha alku mentes, akkor semmiképp nem engedek egy fillért sem.

Távol-Keleten szinte elvárják hogy alkudj, de ilyen mértékben aláígérni, azért ott is elküldenek a búsba!:) (személyes tapasztalat)

(égtem is mint a fáklya.:)

A tescóban is így működik nálatok? Szerinted ha valaminek van egy fix ára akkor azt oda fogja adni neked bárki olcsóbban?

Ha valaminek az árát nem tudodjátok megfizetni akkor keressetek olcsóbbat vagy olyat amiből lehet alkudni..ennél bunkóbbak nem is lehettek

" apám úgy tanította, hogy minden esetben alkudni kell"

Apád nagyon proli valaki, alkudni csak kevés helyen lehet és elfogadott, aki mindig ezzel próbálkozik, az nem csodálkozhat, ha a legtöbb helyen elzavarják.

Másrészt ha apád annyit ért az autókhoz, mint az üzleti ügyintézéshez, akkor, akkor garantáltan jobban jársz, ha nélküle veszel autót, vagy ami még jobb, esetleg egy jó (nem apádszintü, olcsójános tipusú) autószerelövel mégy, aki megnézi, hogy rendben van-e az autó. (Utólag ugyanis nem sokra mégy a reklamációkkal, a legtöbb szerzödésben benne van, hogy a negtekintett állapot neked megfelelt!)

13 évesen nagyban vásároltam idegen személyektől a Simsonokat. 35.000, 40.000, 25.000. Ez volt 2000-ben. Hirdetésben rövid leírás és telefonszám. Felhívtam az eladót, megbeszéltük a címet és az időpontot. Másnap iskola után mentem megnézni a motort, ha úgy láttam megéri az árát akkor megvettem. 18 éves korom előtt eladtam az összes motort. Az egyiket olasz (állampolgár) vette meg, felesége volt a magyar-olasz tolmács. Itt nyaraltak a Balatonnál...

18 évesen önállóan vásároltam az autót segítség egyéb beleokoskodások nélkül.

Apád egy barom, maximum 10-20% amit még pofával lehet alkudni, ezt a pénzt a kereskedők is ráteszik egyébként, meg mindenki más.

Én 23 évesen vettem az első autómat egyedül, mivel Apám pont olyan nehéz esett mint a tied...