Rollerrel hány kilométer kényelmes napi szinten nulla tapasztalattal?

5 km sík terep, egyenes (aszfaltozott pl.) talaj bukkanók, csatornarácsok, padkák nélkül?

Esős, havas időre, vagy amikor jeges a talaj, mi lesz az alternatíva?

Semmi gond. :) Én 2 km-re jártam egy ideig rollerrel, mondjuk az út egyik vége domb volt, ott felfelé toltam, hazafelé (lefelé) pedig fékezgettem. Nem volt vészes táv, tavasztól nyár végéig így jártam be. Aztán egy rohadt gödörbe belement egyszer az első kerék, blokkolódott és előre elrepültem, ekkor letettem a hosszabb rollerezgetésről. Csontom nem tört, de a kormány egy brutális lila foltot csinált a hasfalamra (szerencsére nem lett belső sérülésem), valamint a kezem-lábam full horzsolás lett. Később megnéztem, a gödör nem volt 10 centi átmérőjű se, csak megakadt benne a kerék. De ha ilyen nem történik veled, akkor is az összes útpadkán le kell szállni, átmenni az úton majd felszállni, mert egy rollerezésre is alkalmas lejárat olyan ritka, mint a fehér holló (Budapest).

Az elektromos rollereseken szoktam elámulni, milyen bátran mennek 20-30 km/h tempóval mindne védőfelszerelés nélkül, ráadásul sokan az autók mellett.

Levesestálnyi méretűn kátyún sajnos már a Boardy roller is bukik, én az Istenhegyi út Adonisz utca és Városkút környéki szakaszán tapasztaltam meg. Szerencsére ez volt az egyetlen ilyen, és később rájöttem, hogy ezt a részt is meg lehet kerülni nem túl nagy kitérővel.

Sima centinyi normál hőtágulásos repedésen és csatornafödélen viszont gond nélkül átmegy a Boardy-s 30 cm-es kerék felfújható gumival, és az a fa szerű anyagból való (valójában szálas) rugalmas deszka is sok rezgést elnyel, így például a macskakövet lényegében észre sem veszi az ember.

A dombok nekem is gondot jelentenek (Istenhegyi út). A svábhegyi szakaszon, sőt már az alatt is tolnom kell a rollert felfelé. Fölfelé csak a kisebb lejtőn tudom lábbal hajtani, ilyen az Istenhegyi út legalsó végén van csak (Nagyenyed utca, Kékgolyó utca).

Lefelé fékezve lehet menni, a Svábhegyről le lehet menni majdnem teljes hosszban fékezve, amiből kb. a Diana utca legalsó (Szendrő utca és Szent Orbán tér közti) rövid szakasza az a meredekség már, amely már olyan meredek, hogy lefelé sem szoktam vele menni, hanem lefelé is tolom.

Egyébként 6 kilométer még jól belefér Boardy-val. Egyszer mentem 13 kilométert is. Szerencse az út nagyobb része egyenletes terep volt.

Azért napközben persze kényelmetlen a nyüzsgő emberekek közt. Rengeteget álltam meg, kerülgettem (márcsak a Covid miatt is).

Próbáltam hajnalban is, akkor az üresség egész kényelmessé tette a pesti szakszt.

A hosszú út viszont már lehet fárasztó sima terepen is - pl. nekem a Krisztina körút kerékpáros része és a Kerepesi út őrs vezér téri szakasza ugyan nagyon kényelmes elvileg síksága, egyenletessége miatt, de a négy-öt kilométer után már van egy fáradás ott is bennem, pihennem kell.

Aszfaltúttól, macskakőtől különböző, füves, kavicsos vagy hasonló terepen még nem póbáltam. Valószínűleg ahogy a levesestálnyi méretű kátyúk, úgy az ennek megfelelő gödrök is gondot jelentenének, közvetlen bukásveszélyt.

A sima falevelek, avardarabok aszfaltúton eddig még nem okoztak gondot (bár olyan sok élményem még nincs ebben).

6 kilométer oda, 6 kilométer vissza osztálytalálkozóra: ezzel nem volt semmi különös gond.

13 kilométer anya házáig, ugyanennyi vissza: nem tagadom, hogy fárasztó. A pesti, közel-budai rész elvileg nem volt vészes (10 kilométer, de jó sík terepeken), viszont hosszúsága miatt persze fárasztó, izzasztó. A svábhegyi rész (3 kilométer) a hegyre való emelkedés (lényegében tolás) volt nehéz felfelé.