Hogy lépjek túl a bukásokon?

Egy meglehetősen szorongó személy vagyok stresszhelyzetben, főleg ha vizsgáznom kell. Remeg a hangom, lábam, hányok, ilyenek. Harmadjára sikerült megbuknom a forgalmi vizsgán, annak ellenére, hogy órákon nagyon jól megy, az oktatóm már szinte nem is figyel oda, mindig biztat, hogy már odaadná nekem az autót, de vizsgán olyan szinten kezdek el szorongani, hogy mindig elrontok valamit;

1. (szerintem ez volt igazán az én hibám) jobbkéz szabály, nem láttam meg a biciklist

2. álló helyzetben stopptáblánál elforgattam a kormányt balra és lecsapta az irányjelzőt (balra kellett volna kanyarodni), majd abban a pillanatban átadták az elsőbbséget, megörültem, elindultam, meg is buktatott

3. bevittek egy szűk zsákutcába, ahol építkezés volt, két oldalon teherautókkal, a munkások járkáltak át az úton és onnan tolassak ki, nem ment

Olyan szinten el vagyok már keseredve, már a vizsga gondolatától is sírhatnékom van, rosszul leszek, úgy érzem ez az egész nem nekem való, hiába biztat az oktatóm. Az sem segít a helyzeten, hogy mindig megkapom, hogy Csongrád megyében lehetetlen levizsgázni, ezzel nem segítenek, csak jobban izgulok miatta. Volt valaki ilyen elkeseredett, miután sokadjára nem sikerült a forgalmi? Hogyan léptetek túl ezen, merítettetek erőt, motivációt a folytatáshoz?