Ez természeti kárnak számít, vagy a szomszéd a felelős?

"Szerintem ez egy vis maior eset,"

Àrvíz, hurikán, földrengés... normál esetben ezek a via maior esetek.

Az hogy normál erös szélben elszálltak a székek, az szerintem nem annyira. Gondolom nem volt olyan extrém szél, ami csak több évente van.

Nekem évekkel ezelött karácsony környékén egy erösebb szélvihar megigazgatta a cserepeket, simán kifizették az ácsot, aki helyretette.

(igaz abban a biztosításban felárért be x-eltem a jég és vihar kárt. Volt árvíz is, de a dombtetön ezt valószíütlennek tartam).

A kültéri székeket nem szokás a teraszhoz csavarozni. Ha csak nem volt vihar miatt riasztás, akkor szerintem nehezen fogod a szomszédodra bizonyítani, hogy gondatlanság volt kültéren hagyni a kültéri székeket.

Lehetőségeid:

1) lenyeled a kárt

2) ha jóban vagy a szomszéddal és van biztosítása ami fizet kifizetteti a biztosítójával (de mondtad, hogy erre nem hajlandó)

3) beperled a szomszédodat. Itt bizonyítanod kell, hogy a szomszédod gondatlanul járt el és a per kimenetelétől függetlenül élete végéig utálni fog.

"A kültéri székeket nem szokás a teraszhoz csavarozni. "

Ezért sorolnak gyakran minket még mindig balkánhoz. Nyugatabbra ha nincs nyitva a terasz, mondjuk rossz idöjárás miatt, akkor összeláncolják a székeket és asztalokat, és ezt nem csak a lopás miatt.

Nálunk még mindig ott tartunk, hogy hogy lehet kibújni a felelösség alól.

"nyugaton nem is nagyon látni gagyi fröccsöntött székeket vendéglátóhelyen"

Ez igaz. Azt hittem ez magyarországon is csak a 90-es években volt divat, de akkor tévedtem.

"Nyugaton" lakom és járok sok egyéb "nyugati" országba. Még soha nem láttam leláncolt székeket. Szerintem az inkább lopás ellen van leláncolva, nem?

Bár, most hogy belegondolok, strandokon kívül fröccsöntött műanyag székeket se nagyon.

"Szerintem az inkább lopás ellen van leláncolva, nem?"

Én is, és nálunk meg bevett szokás.

Egyrészt a lopás ellen is de ez is szempont. Egyébként pont egész Észak-Nyugaton" jártam úgy az északi tengernél, hogy egy kiülös helyen, ahová visszajárunk évek óta, ilyen nagyon vátozékony idöben bicikliztünk oda, és a teraszra akartunk ülni, a tulaj mondta, hogy hát ma nem nyitotta ki (értsd, a székek az asztalokhoz voltak láncolva), és nem szívesen nyitná ki erre a napos fél órára, mert akkor mindenki oda akar majd ülni, aztán megint macera lezárni mindent, ha jön az esö meg a szél.