Ki hogy kezdte a vezetést jogosítvány szerzés után?

Én már majd 10 ezer kilómétert levezettem, mégis kb soha nem enged anyám egyedül vezetni. Van ilyen is.

Egy hetes jogsival muszáj volt elugrani valahova, egyedül mentem. 140-el küldtem az üres mellékúton az akkori Kadettnek, nagyon kellemes élményként maradt meg.

Jogsiszerzés után 15 évig nem vezettem, úgyhogy én gyakorló órákkal kezdtem. Utána egyedül eleinte csak a gyereket vittem oviba, meg érte mentem. Aztán hétvégente bevásárolni jártam. Aztán, amikor jött a szar idő ősszel/télen, úgy voltam vele, hogy fog a fene ázni meg fázni, inkább autóval járok tömegközlekedés helyett. És akkor jött a rendszeres dugóban araszolás, meg reggelente fel a budai hegyekbe, délután meg le. Hát, okozott stresszt rendesen, főleg felfelé a kézifékes elindulások, de aztán megszoktam. Utána, amikor már kezdtem egészen belejönni a vezetésbe, akkor következett az, hogy ha esett a hó, akkor azért mentem lelkesen vezetni, ha az eső esett, akkor azért, ha csúszott az út, akkor meg azért. Mindent kihívásként éltem meg. Amikor sokan inkább nem ültek autóba, akkor én azért ültem, hogy kipróbáljam, hogyan boldogulok. Szóval gyakorlásképp csak mentem a dolgomra (munkába, vásárolni stb), napi szinten bármilyen időben, be Budapestre. Mindig úgy indultam el, hogy bármi nehézség jön, majd valahogy megoldom, mert más nem fogja helyettem.

Én úgy, hogy beraktam egyesbe a verdát.

Megszokott, bejárt utakon jártam első pár alkalommal(klasszikus budapesti forgalomban és utakon, főúton is). Elég para volt az első pár alkalom, utána egyre nyugodtabb lettem.