A 2000es években miért volt gömbölyű sok autó?

Mert az a forma volt divatos és azt tette lehetővé a technika.

A 2000-es években az EuroNCAP még nem vizsgált gyalogosgázolási értékeket, ezért az akkori autók motorháztetői sokkal alacsonyabbak voltak a mai hasonló platformra épülő kiviteleknél, nem kellett, hogy legyen alattuk gyűrődési zóna. Ennek köszönhető, hogy a lapos orrú, papucsforma autók eltűntek - csakúgy, mint a bukólámpák. Ahogy emelkedtek a motorháztetők, egyre hangsúlyosabb lett a hűtőrács és a fényszóró - ha visszaemlékszel, a '90-es és 2000-es évek fordulójára nem volt ritka az sem, hogy a hagyományos hűtőrács teljesen eltűnt, a motorháztető laposan indult a lökhárítótól, a fényszórók pedig egyre laposabbak lettek, főleg a vetítőlencsés optikai egységek elterjedése után. Az egyre inkább "bikafejű" első részekhez ennek megfelelő folytatást kellett rajzolni, aminek megint csak célszerű okai voltak: az éles, a szokott vízszinteshez képest "össze-vissza" lemezdomborítások nagyon hatékonyan terelik a levegőt, így jobb légellenállást lehet velük elérni, mert mondjuk jobban leválik a lökhárító végéről az örvény vagy el lehet terelni a levegőt az aerodinamikai szempontból nem annyira optimális hátsó kerékjáratról. Ehhez jött az, hogy elérhető árúak lettek a kis rádiuszú préselést szakadás, ráncvetés nélkül elviselő lemezek, így minden adott volt ahhoz, hogy a formatervezők ilyen formákat rajzoljanak.

Előtte, a '90-es és 2000-es években a gömbölyű formák voltak célszerűek és divatosak. Jobb légellenállást lehetett velük elérni, mint a korábbi, főleg Giugiaro origami-dizájnjaival fémjelzett bódékkal (Lotus Esprit, VW Golf I és II) és ahogy egyre nagyobb elemeket préseltek egy lemezből, egy menetben, egyre kedvezőbb lett a szappantartó-forma. Amíg például az önhordó bódék oldalsó kereteit 4-5 darabból, hegesztéssel rakták össze (pl. különálló tetőív, A-, B- és C-oszlopok, küszöb, hátsó sárvédő), addig az volt a legjobb megoldás, hogy a tartóelemek amennyire lehet, állandó keresztmetszetű és egyenes zártszelvények voltak, amiknek csak a csatlakozó részein voltak érdekes formák. Ezeket összevarrták, ráhegesztették vagy -csavarozták a burkolóelemeket, azt' oké. Ez pedig szögletes formáknak kedvezett. De mikor már egyben készült az autó fél oldala, az egyes elemek lehettek hajlítottak, jobban változhatott a keresztmetszetük, mert a présszerszám megoldotta azt, amit a ponthegesztő nehezen tudott volna. Ez pedig megnyitotta az utat a gömbölyűbb bódéknak.

Az egyes tökélestesen leírta a választ.

A műszaki technikai korláton kívül talán a divat is valamennyire közrejátszott. A korábbi 80-as évek szögletes formáit váltotta a 90-es évek vége felé ez a gömbölyűség. Aztán ez fokozatosan átalakult a mostani elnyújtott, de határozott élekkel tarkított formákká.