A félautomata váltót később találták fel mint az automatát? illetve minden félautomatában van teljesen auto funkció is?

Nagy itt a kavarodás, nem teljesen úgy működik a dolog, ahogy te gondolod. Amit te félautomatának hiszel, az egyébként automata, a valódi félautomatát szerintem még nem is láttad.

A kéziváltót nem kell erőltetni, mindannyian tudjuk, mi az. Az automata sem bonyolult dolog: kuplungpedál nincs, váltókar helyett előválasztó kar van. A félautomata azonban nem az, amit te mondasz. A félautomata váltó az '50-es és '60-as években volt igen népszerű Európában, a '90-es évekre nagyjából ki is múlt. Itt van váltókar, te választod ki a sebességfokozatot, de kuplungpedál nincs, mert a kuplung önműködő. De váltásnál rendesen H-sémában kell megkeresned a fokozatot, nem csak a váltókart lökdösöd egyesével pakolászva a fokozatokat.

Amire te gondolsz, az ugyanis az automata váltók szekvenciális üzemmódja. Ez a '90-es éveben a tiptronic váltókkal jelent meg, azóta pedig a robotizált egy- és kétkuplungos automatákban is használták. Ilyenkor a váltó teljesen automata, tud is úgy működni, viszont hogy neked megmaradjon a váltás illúziója, kapcsolgathatsz kézzel, szekvenciálisan is. Vagyis negyedikből nem tudod másodikba visszatenni a váltót, csak egyesével léptetve és a hibás döntéseidet felülbírálja a váltó vezérlése, nem hagyja percekig leszabályzáson üvölteni a motort és nem enged olyan visszakapcsolást, aminek a végén túlpörögne.

Egyébként az automata váltókban nem törvényszerű, hogy legyen szekvenciális üzemmód, de már szinte mindegyikben van, mert "az olyan, mint a rejkőnennek meg a hemiltonnak a formaegybe', ééted". Van rá vevői igény, hogy az előválasztót pofozva, a kormányra épített gombokat nyomogatva vagy a flepniket húzgálva kézzel kapcsolgasson a paraszt, a technika lehetővé teszi, ezért így építik meg a váltókat. De még a 2000-es évek elején is sok-sok olyan autó volt, amiben hagyományos, hidrodinamikus automata váltó volt szekvenciális kapcsolási lehetőség nélkül.