Érdemes ilyeneken agyalni, hogy ki tud jobban vezetni meg ki a tehetségesebb?

A közúti közlekedés nem verseny, és mivel soha nem képzeltem magamat autó versenyzőnek, az sem érdekelt soha, hogy jobban vezetek-e, mint X, vagy Y.

Magammal szemben vannak elvárásaim, ami távol áll a versenyzéstől.

Hogy érdemes-e? Ahogy vesszük. Ha magadban arra gondolsz, hogy az XY biztos rosszabbul vezet nálad, akkor ezzel egy kicsit tudod javítani a saját belső önbecsülésedet, önbizalmadat. Ennek pedig van pozitív hatása: konkrét gyakorlati dolgokat ügyesebben tudsz csinálni, ha épp bízol magadban. (Egyébként én is szoktam ilyet, de én arra gondolok, hogy biztosan jobban tudok integrálni az illetőnél. Ne röhögj, komolyan ezt szoktam :-))

Hosszú távon mégis akkor jársz jobban, ha dolgozol az ügyön, és fokozatos munkával szilárdabb, jobb alapra helyezed az önbecsülésed. Hasonló példa, hogy éberen tarthatod magad kávéval napközben, de jobban jársz hosszú távon, ha az alvási ciklusodat, teljes életmódodat rendezed, hogy eleget tudj aludni. Az önbecsülésed karbantartása is fontos, mint az alvás, és ugyanúgy erőfeszítést igényel, mint az, hogy este 10-kor nemet mondj (másnak vagy magadban) még egy film megnézésére (vagy még egy fórum elolvasására).

Az viszont nem túl jó, ha a belső önbecsülésed polírozásából nyílt versengés lesz, az meg végképp nem, ha másokat nyíltan leszólsz vagy lekezelően viselkedsz velük, csak azért, hogy magadat jobbnak érezd náluk. Ez az iskolai csúfolódás alapja: azok a gyerekek, akik nem biztosak magukban belül, alázzák a többit, hogy úgy érezzék, feljebb vannak a ranglétrán.

Ugyanakkor nem gondolom, hogy semmilyen esetben nincs értelme a versenyzésnek. Jó, ha az ember mérni tudja valahogy, hogy az erőfeszítései mennyire voltak jók. Erre viszont nincs mindig objektív mérték, van, hogy csak a társakhoz lehet mérni - ez hívjuk versenynek.