Mekkora az a minimum pénzösszeg, amiből már kompromisszum nélküli, valóban jó használt autót lehet venni?

A szempontok alapján 3 millió környéke lesz a vízválasztó.

Nekem legalábbis ugyanez volt annyi különbségel, hogy dízel legyen.

Nincs olyan, hogy kompromisszumok nélkül.

Már az is kompromisszum, hogy BMW, vagy Audi.

Tíz éves, vagy tizenkettő? - szintén kompromisszum kérdése.

Felszereltség, szín, stb.

Mivel az emlitett két prémium márkát jelölted meg, én is a 3 milliós árat mondanám alsó határnak, de az sem kompromisszumok nélküli.

Mi az, hogy kompromisszum nélkül?

Mert szerintem csak azzal lehet. Ha másba nem, végső soron az irdatlan vételárba kell belenyugodni.

Saját példám:

Megíbízható kocsi, de 4 évesen 3 milla volt.

Keveset fogyaszt, de menni se nagyon megy.

Kényelmesebb, mint a régi Ladám, de azért extra deréktámasz jól jön hosszabb utakon.

Szép metálfény, de a színe nem tetszik és autópályán az apróbb kavicsok is leverik, eső után rögtön mocskos.

560 literes csomagtér, aminek az ajtaján lévő rendszámtábla időnként idegesítően rezeg.

A szélzaj néha zavaró.

Az ajtókárpit mögött is rezeg valami.

Elvieleg szinkronban mozognak a külső tükrök, mégis néha újra kell őket pozícionálni.

Az elektromos ablak néha nem megy fel teljesen (újkora óta, típushiba).

Hiába projektoros a tompított, még a legerősebb H7-essel is csak éppen elfogadható a fényerő.

Nagyjából ezek azok a kompromisszumok amiket elfogadtam ezért cserébe, hogy bármikor elindulhassak akár 1000km-es útra annélkül, hogy aggódnom kellene az autó megbízhatósága ill. baleset esetén a védelme miatt.

Èrtem a kèrdès lènyegèt.

Elsőre azt mondanàm hogy dràgàn is lehet rosszat venni.

Haverom vett egy limitàlt szèriàs összkerekes Audit egy vagyonèrt.

Most jàr ott hogy 2x esèt ràköltötte hogy tuti bivaly legyen a gèp ,de mindíg van valami amit fejleszteni kell mett nemelèg jó. Olyan 8-10m nèl jàrhat ,de javarèszt a kis règi 1.1 es suzukival jàr!