Régebbi autóknál, ahol még nem volt/nincs kiegyenlítő tartály, hogy nézték meg a hűtővíz szintjét?

A hűtő tetején, a beöntőnyíláson át.

Nyitott rendszerű vízhűtésnél a hűtőben volt jelölve a hűtőfolyadék minimum és maximum szintje. Ezt gyakrabban kellett ellenőrizni és pótolni, mint a zárt rendszerű vízhűtés esetén, mert több tudott elpárologni belőle, hiszen légköri nyomású volt. A csereciklus akár napi is lehetett: az '50-es, '60-as években, a fagyálló koncentrátumok széleskörű elterjedése előtt olyan is előfordult, hogy télen éjszakára leengedték a hűtővizet, majd reggel újra feltöltötték a hűtőkört, hogy szét ne fagyjon. Ez pedig nem holmi Jóskabá-féle megoldás volt, otthon van még olyan gyári kézikönyvem (talán Wartburg 312-é, de meg nem mondom), ami ezt javasolja, ha nem tudunk fagyálló hűtőfolyadékot tölteni a motorba.

Nagyon régi autók lehettek ilyenek. Már a Dacia is igen elavultnak és réginek számított, de az "uborkás üveg" már abban is ott volt.