Törtél már autót nagyon össze?

Szerencsére nem, talán mert nincs jogsim autóra, de motort és kicsit magamat igen. Eleinte a motort sajnáltam, utána inkább magamat. Ez is ér? Akit nem érdekel, az majd nem olvassa el.

80 körül lengedeztem egy elég kihalt és kicsit sem szerpentines úton, mivel velem volt a párom, aki imád lassan menni. Ha unatkozom, az nem tesz jót a figyelmemnek, az út kanyarodott, én pedig még jobban. Ez még OK lett volna, de sajna vissza akartam menni az útra, pedig azon a helyen a padka sokkal lentebb volt. Látványosat repültem, át a sávom fölött és a szembesávban vágódtam bele az úttestbe, majd én gurultam, a motor pedig csúszott és a fűben kötöttünk ki. Arcra és karra estem. Azóta hordok olyan kesztyűt, ami csuklóban is határozottan van és vastag, nem mintha sokat védene, de valamit talán igen. A zárt sisakért előtte is odavoltam, szóval csak a csuklóm tört el, nulla egyéb bajom lett.

A motort nem volt drága összekalapálni, ő ilyen, bár a tankja azóta is horpadt, de az nem baj.

A kötelező nagy esés kipipálva, remélem, több nem lesz.

Szerencsére mindig teljesen egyedül van balesetem (a többi ilyen kis semmiség volt, jobbára tanulmányaim legelején), másokat nem érint a dolog, itt még csak nem is akadályoztam senkit, mert nem maradt az úttesten a jármű se, én se és az esetkor épp nem jöttek a szembesávban, a párom pedig szintén nem kapott szívbajt, mert nem az a fajta. Amúgy én is nyugodt voltam, az esések és vészhelyzetek tipikusan így hatnak rám.