Utálok vezetni, de mégis rám erőltetik, abbahagyjam?

"Nem mindenkinek való a vezetés/jogosítvány, mint ahogyan az egyetem se (ahová pedig szintén nem fogok menni, és direkt szar érettségit fogok írni, hogy biztosan fel ne vegyenek)"

Nincs miről beszélni...

Elkényeztetett hülyegyerek tipikus esete, amikor a szülő túlzásba vitt jóakarata végül életképtelen utódot eredményez. "Direkt szar érettségit fogok írni" "felelősség nélküli élet" na, az ilyeneknek, tartották fenn a görögök a Tajgetosz-t, mint te! Sajnálom a szüleidet, és ilyenkor tudom nagyra értékelni a saját gyerekeimet, akikből sikerült embert nevelni, nem pedig ilyen picsogó szart, mint te lettél.

Durva voltam, tudom, de ha ettől véletlenül észhez térnél, már akkor hasznos volt!

Szia! Én 24 évesen kezdtem el a jogosítványt és nagyon mérges voltam/vagyok magamra, hogy amikor a szüleim befizettek 19 évesen hülye voltam és nem csináltam végig a tanfolyamot. Akkor egyáltalán nem érdekelt, mert mindenre 10 percre laktunk és simán ott voltam gyalog bárhol. Aztán felnőttem és találtam egy szuper munkahelyet, csak baromi messze van... Több mint egy órát kell utaznom reggel mire beérek. Aztán este mikor hazaérek már semmihez nincs kedvem, mert már az csak maga az utazás lefáraszt + a buszon, metrón, villamoson sokszor előfordul, hogy érdekes arcokkal utazok együtt, az se segít. Jelenleg még gyakorlati oktatáson veszek részt, a KRESZ és az EŰ elsőre sikerült, amióta újrakezdtem. A gyakorlati nekem baromi nehéz, sokszor totál reménytelen vagyok, aztán meg minden tök jól megy. Hónap végén lesz a vizsgám, jelenleg azt érzem, hogy csoda lenne, ha sikerülne, pedig már 50 órát vettem. Tegnapi órám után úgy voltam vele, hogy ha most oda adnák a jogsit csak úgy, akkor se kéne, mert már utálom az egészet, de muszáj megcsinálni, mert annyival egyszerűbb az élet.

Szóval röviden, tömören fiatalon suli mellett 1000x egyszerűbb, mint munka mellett küszködni. Hajrá!

25/L

„Elkényeztetett hülyegyerek tipikus esete, amikor a szülő túlzásba vitt jóakarata végül életképtelen utódot eredményez.”

mégis miért életképtelen a kérdező, te lángész?

„Durva voltam, tudom, de ha ettől véletlenül észhez térnél, már akkor hasznos volt!”

igen, köszönjük! óriási segítségek a hozzád hasonló frusztrált netharcosok beböfögései.

miért nem az utcán keménykedsz, ahelyett hogy leugatsz egy elkeseredett kérdezőt, prolikám? ja mert ott pofán vágnának.

egyébként olvass utána, hogy is volt a Taigetosznál, mert úgy tűnik, töriben nem vagy vmi erős.

„és ilyenkor tudom nagyra értékelni a saját gyerekeimet, akikből sikerült embert nevelni, nem pedig ilyen picsogó szart, mint te lettél.”

és a gyerekeid is ilyen fröcsögő negatív EQ-s idegbeteg fotelharcosok, mint te?

egyébként nálam is úgy volt, mint a 11esnél.

30 éves letettem szülői nyomásra, mert a családi cégnél "nem árt, ha vezetek".

azóta eltelt félév, és csak akkor vezetek, ha apámmal megyünk mérni. utálok vezetni, nem is vezetek igazán jól, és 1 éven vszínűleg felmondok, utána nem sztem soha nem fogok már vezetni. egy ismerősömmel pont ugyanúgy volt.

az égadta világon semmi értelme ezt erőltetni, már csak azért sem, mert az a tapasztalatom, h aki nagyon nem akarnak vezetni, azoknak általában érzékük sincs hozzá.

Az a baj, hogy Magyarországon sok szülő tényleg azon a szinten van, hogy ha ő vezet, akkor a gyerekének is kell, ha férfi vagy, szintén vezetned kell, ha nem akarsz vezetni (mert mondjuk utálod, vagy tudod, hogy semmi érzéked hozzá), akkor meg elkényeztetett, lusta vagy. Persze elnézve az ország állapotát, cseppet sem meglepő, hogy az emberek többsége meglehetősen egyszerű gondolkodású.

Nekem a 4. forgalmi sikerült, és csak azért csináltam meg felnőtt fejjel, mert apámmal dolgozom, és erőltette. Rohadtul utálok vezetni, szerencsére csak ritkán kell, de apám azt hiszi, azért mert ő szeret vezetni és jól vezet, nekem is kell tudnom. Az a kedvencem, mikor erőltet egy veszélyes kanyargós hegyi utat, mert ő is arra vezetetett hosszú évekig.

Magyarországon sok szülőnek ez a szintje.