Mit csináljak ha nem akarok megtanulni vezetni, de mindenhonnan sürgetnek?

Sosem akartam és szerintem sosem akarok majd megtanulni vezetni. Tudom hogy hasznos, de egyrészt semmi kedvem hozzá, imádok tömegközlekedéssel utazni még akkor is ha zsúfolt, mert ott nem rajtam van a hangsúly és nyugodtan elmerülhetek a gondolataimban (merengő típus vagyok). Ebből is ered a második ok, a félelem. Utálom ha felelősséget kell vállalnom,és mivel könnyen elmerengek mindenen, észre sem veszem de már bambulok és máshol jár az agyam, ráaásul nem valami gyorsak a reflexeim és nem kapcsol olyan hamar az agyam. Közel sem vagyok hülye, viszont inkább filozofikus típusnak mondanám magam, nem pedig olyannak akinek penge az észjárása. És nem is szeretek egyszerre több dologra koncentrálni (sebváltó, útjelző táblák, többi kocsi, lámpa, stb.)

Előre rettegek mert biztos hogy el fogok nézni valamit, rosszabb esetben balesetet okozva, jobb esetben pedig csak idegbajd hozni a környezetemben levő sofőrökre.

Ezt a szüleimnek is mondtam már vagy egy milliószor, mégis már több mint egy éve mást se hallok, csak hogy mikor kezdem már el végre? Mert nekik nyilván sokkal egyszerűbb lenne ha én is tudnék vezetni (a családban csak apa tud). A rokonokkal dettő ugyanez a helyzet, mást se hallok csak hogy na, és megvan már a jogsi? Miért nem? Mikor mész majd kezdeni?

Az osztálytársaim fele már megcsinálta, nyáron megint sokan tervezik. Igazából még arra se lenne jó hogy a barátnőimmel menjek reggel meg délután suliba mert a város másik végén lakunk, pedig ha másért nem, ezért megérte volna.

Mit csináljak? Hogy mondjam el nekik hogy én ezt nem akarom? Mert már megőrülök ettől a nyaggatástól.

És ha már itt tartunk, szerintetek normális hogy nem akarok vezetni? Mert egyetlen korombeli embert sem ismerek aki ne várná tűkön ülve a jogsit és saját kocsit, tudjátok, szabadság, függetlenség, stb...De engem ez nagyon nem vonz és nagyon félek tőle hogy valami bajt okoznék majd:(

17/l