Motorosok! Ti hogy kezdtétek?

125 negyzetcentimeter? Teged konnyebb lehet atugrani mint megkerulni :D

Na jo, felre a viccel. Nem olyan nagy dolog a motorozas. Nem kell piedesztarra emelni. Beiratkozol egy iskolaba, megcsinalod a jogsit, veszel egy motort es kozlekedsz. Semmi ordongos nincs benne. Nem igenyel Rossi geneket.

Olyan mint a biciklizes. Csak egyszer kell megtanulni. Barki kepes ra.

Nem teljesen értelek. Jogsi, aztán mész az úton, ezt így szokás (már aki előbb jogsit szerez s aztán motorozik) :D

A jogsikor már lesz némi fogalmad és nem esel be spontán az árokba, de természetesen akkor még elég rutintalan kis kezdő leszel. Gyakorolni kell, akár az autóvezetést.

Sokféle úton lehet menni. Vannak kanyargósabb, meredekebb, forgalmasabb utak, sőt, néha be is kell kanyarodni, lámpa is van. Nem igazán értem, mire gondolsz. Minden motoros "csak megy az úton", az már más műfaj, amikor ugranak vagy akár csak terepeznek ;)

De út és út között van különbség, azt mondhatom. Főleg, ha más sebességgel veszed a kanyart ;)

Szerezz jogsit, motort s menj, úgy sokkal könnyebb s főleg élvezetesebb, mint itt elképzelni leírás alapján :D

Én is láttam egyszer, amikor egy lányt kismotoron tanítgatott a párja, nagyon kezdő volt :)

Én elég gyenge bicajos tudásra kezdtem 250 köbcentivel, teljesen OK volt, csak sokáig tartott, míg belejöttem, kicsit túlfejlettek az önvédelmi reflexeim és nem merek igazán próbálkozni.

A párom jobb biciklis tudásra 650-essel kezdett, ő sem akart feleslegesen aprócskákkal kezdeni, már nem voltunk gyerekek.

Alapvetően jogsival kezdtük, de nekem azért befigyelt egy kihalt környék is az elején, mert nem akartam azért fizetni 20 órát, hogy felülök a motorra és ismerkedem vele. Amikor már fizettem, akkor se csinált az oktató sokáig semmit, a közelemben sem volt.

De az nem sokat segít rajtad, ha elmondom, hogy hányszor borultam és mentem le az útról a mezőre (ez utóbbit speciel egyszer) :D Váltani nem nagy ügy, melegben inni kell és a kavicsokkal vigyázni, főleg kanyarban, ezt magamtól tanultam meg, az utóbbiak bevésődését egy kisujjrepedés segítette.

Amúgy esésben gazdag életútam volt, jogsi után is. A páromnak hasonlóképp, a téli motorozás és a rossz utak ezt elősegítik.

A motoros természetes ellensége a kutya, ez még fontos volt számomra. Sok állatnak megvan a magához való esze, a csirke is tudja, hogy nem jó neki az úton. A kutya nem, de azért a nyulak sem jók ebben. De a kutyák bármire képesek. Örülök, hogy járművet nem vezetnek.

Jogsi előtt volt minden, budapesti forgalom és aprócska utak, utána lazábbra vettem a figurát s igen, kellemes kis elhagyatott kanyargós utakon mentem előre. Ha elég sokáig csinálod, adódik ez-az és mindenbe belejössz, amivel nem extrém ritkán találkozol. Volt Alpok (ez azért említésre méltó, mert a motorom gyenge hozzá), budapesti motorozás társaságban, kissé nagyobb sebességgel, mint magamtól csináltam volna, egyhuzamban 17 óra motoron (jó, 2-szer megálltunk pár percre) a 48 órás teljesítménytúrán, kicsit túl hosszan vonat elhaladására várakozás feketébe öltözve a forróságban, több nagyváros átszelése hasonló időben s ruházatban, egész napos esőben haladás (a legöngyilkosjelöltebb kutyával, akit valaha láttam), a Bakony átszelése éjszaka (nem valami erős a lámpám, a falvakban mentem a leggyorsabban), endúrósok nyomába eredés egy átkozottul rossz úton (Szentlélek-Mályinka :D), jégeső ujjatlan kesztyűben... Ha sokat mész, sok mindennel találkozol.

Pedig még nem is mentem sokat. Be akarom járni Európát ezzel a motorral :)

Akárhogyan is, jó ötlet volt elkezdeni motorozni. De ezt előre tudtam. Egy 40 centis árkot nem merek átugrani (mondtam már a túlfejlett önvédelmi dolgaimat), de motort simán vettem, biztosan tudva, hogy jogsi is lesz, kizárt, hogy ne. Pedig kissé féltem a forgalomtól... A motor és az út még OK, max. lassan megyek. De belejön az ember.