Én vagyok a szemét, vagy teljesen normális, hogy félbeszakítottam a vezetést?

A volt barátnőmnek vettem egy autót, már nem vagyunk együtt, így most eladnám.(városi kisautó, 1.2 Twingo)

A napokban meghirdettem.

Rövid egyeztetés után, ma jött egy apuka a 20 év körüli lányával,neki lesz a kocsi, friss jogsi stbstb...

Telefonba tök korrekt volt az apa, vele beszéltem végig, semmi gond nem volt, elmentünk próbaútra, én vezettem.

Aztán vezessen a lány is, elvégre neki lesz.

Helyet foglal, apuka meg engem ültetne hátra.Hát mondom nem.

Nagy nehezen beül hátra apuka, a csaj elkezd vezetni.

Valami borzadály volt, végig a padkán ment, úgy szóltam,hogy elférünk az úton is ám.

(közben apuka hátulról dicsérgette a lányát, meg mondta neki mit hogy)

A csaj akkorákat fékez mint az állat, belerúg a fékbe, de nem lassítana egyenletesen....

Szabályosan féltem.

Aztán egy parkolóból kihajt az érkező autó elé, az akkorát fékezett,hogy azt hittem itt vége a dalnak, de megúsztuk.

Mondtam is,hogy jó elég, ha érdekli őket az autó, apuka még vezethet, de amíg az én tulajdonomban van a gép, addig ez a lány nem fogja vezetni.

Erre apuka elkezd hőbörögni,hogy de hát mi az,hogy nem engedem a próbavezetést, ő nem vezet mert nem neki lesz az autó, ha ő vezet akkor a lánya nem fogja tudni,hogy jó e a kocsi meg nem is volt gond, a másik autós is hülye volt, erről nem csak a lánya tehetett stb, és sértődötten a meghirdetett 320-as árra mondott egy 250-et,mivel ő zsákbamacskát vesz,hisz alig mentünk vele, én mondtam,hogy bocs öreg, de 290 az alja.Az neki nem jó,így elköszöntünk.

Úgy felbosszantottak,hogy az nem igaz, ti nem így tettetek volna?

Én úgy érzem maximálisan igazam volt...