Suzuki Swiftesek! Ti nem féltek beülni az autótokba?

OFF Hányszor olvastam már a kifurdult kerekedről. Kezdesz kicsit idegesítő lenni.

Augusztós óta Swift-es vagyok, szinte minden nap megyek 50-60 kilométert városban és városon kívül vegyesen. Az autópályát is megjártam vele, félelem nélkül 120-140km/h-val. Aki fél, az ne üljön semmilyen autóba.

A Trabantban, Kispolákban nem féltél? A Ladáknak is kifordult a kereke amikor tojtak kicserélni a talpast.

Ez se Suzuki: [link]

Akkor most mindentől félni kell?

Ha kopog meg kell javítani és nem esik ki a kerék.

Szerintem.

Teljesen más irányból kellene ezt, és a hasonló történeteket elemezgetni.

Igen, előfordul, hogy kifordul az autó alól a kerék, de ez nem márka függő, hanem karban tartás kérdése.

Évek, évtizedek alatt láttam két hasonló esetet, s egyik sem Suzukival történt.

Az egyik Lada volt, a másik Opel, de hallottam már nevesebb márkanevű járművel is megtörtént már...

A futóművel évente ajánlott lenne átnézetni, de erre nagyon kevesen hajlandóak, sőt a két évente kötelező műszaki vizsgán is az elsődleges cél, hogy minél olcsóbban áttolják az autót, ne kelljen költeni rá.

Ebben sok műszaki állomás, vizsgabiztos még partner is - főleg, ha kereskedőnél vizsgázik az autó.

Az öreg, idős autókkal meg különösen sokan vannak úgy, hogy nem költenek rá, hisz a javítás díja nincs arányban azzal, amennyit az autó ér... nem biztos, hogy a motor adja meg magát hamarabb.

" Nem rég olvastam egy cikket, hogy csak úgy kifordult a boldog Suzuki tulajdonos autójának a kereke..."

Ez így szokott lenni. Nincs előtte lógó gömbfej, morgó kerékcsapágy, gyönyörűen csillog a rozsdamentes lengőkar és gólyaláb, minden patikatisztaságú és olyan, mint az új - aztán hopp, egyszer csak gondol egyet a futómű, valami kifordul vagy elszakad és kidől az első kerék. Teljesen általános jelenség ez, rettegni is kell tőle.

A Suzuki Swiftek egyszerű, elnyűhetetlen, igénytelen igáslóként vonultak be a köztudatba. Nem is ok nélkül. Csak sajnos sokan félreértelmezték ezeket a jelzőket és úgy voltak vele, hogy "Aó, há eztet nem köll mán mindig buherálni, mint a Škodát, ebbe mán csak tankóni köll!". Ennek jegyében pedig eléggé érdekes állapotú Swiftek kezdtek kóborolni az utakon.

Volt már szerencsém olyan ezres, háromhengeres rettenethez, aminél valamikor 40.000 km után lett gyanús a tulajnak, hogy nincs rendben a kenés, mert villogott az olajnyomás visszajelzője. Volt benne szép, fekete szurok mindenütt, mert olajat még nem sikerült cserélnie. Mer' ő megkérdezte ugyan, mennyi lenne a szervízbe' a javítás, de olyan sokat mondtak rá, hogy inkább nem vitte vissza.

Olyat is sikerült pár év múlva kifognom, aki a 12 éves, kővé meredt gyári négyévszakos gumikon veretett -10 °C-ban, télen is. Jó az rá, nem probléma. Igaz, nyáron, melegben sem tapadtak a gumik, de hát ez egy Suzuki, ez enni se kér, olyan jó kis ótó.

Mások a korrózióvédelemről feledkeztek meg: mikor már lyuk volt a küszöbön, akkor is csak annyi volt a kérés, hogy a lyukat tüntessük el, mikor megmutattam az idom belső oldalát, azt mondták, nyomjak csak rá alvázvédőt, hogy a vizsgán átmenjen. Pedig 10-15 évvel korábban a Wartburgot, Ladát a MERKUR-tól kihozva azonnal vitték alvázvédelemre, telenyomták az üregeket üregvédővel, rendszeresen ellenőrizték, hogy megvan-e még a réteg - de hát a szuzuki az olyan jó kis ótó, az mán modern, annál mán ilyet nem kell csinálni.

Mások a futóművön (is) spóroltak. Nem volt gond, ha a lengéscsillapító nem csillapított, csak szörcsögött, ha búgott a kerékcsapágy, lógott a felfüggesztés, kopogó hanggal jelezte élete végét a szilent. Jó kis ótó ez, megyen, mint a golyó, meg hát ennyi pézér sokat ne is várjon az ember, amúgy se nagyon van most píz a szerelőre, mer' ki kell festeni a házat, Gergőke megy egyetemre, nem tudunk mostan rá kőteni.

"Még a vizsgán menjen át, majd a következő vizsga előtt" - ez volt sok-sok ember jelszava a Swifttel kapcsolatban. Megvették a szakadt keleti vagy nyugati autó után, 0%-os, 120 havi devizahitelre, esetleg beleölték a család összes megtakarított pénzét és meg voltak győződve róla, hogy innentől már csak tankolni kell, a karbantartást el is felejthetik, mert ez nem olyan már, mint a rozzant Trabant, hogy mindenhová szerszámkészlettel, megszakítóval és tartalékgyertyával kell elindulni. Ez eddig igaz volt, megbízhatóak voltak a Swiftek, de azért némi törődést igényeltek volna, amit sokszor hiába vártak.

Ennek elmaradását egy darabig bírták, de mostanra már a legfiatalabb darabok is elmúltak tízévesek és végképp elfáradtak. A már öt éve is jól láthatóan rozsdás gólyalábak mára végképp elfingták magukat, ezért pereg ki véletlenszerűen az első kerék. Nem azért, mert a Swift rossz lenne, sokkal inkább a nemtörődöm tulajdonosok miatt. Csak ugye egyszerűbb az autót ipari hulladéknak titulálni, mint bevallani, hogy hülye voltam, mert az elvárható minimális törődést sem adtam meg neki.