Miért farmotorosak a Skodák?

Már vagy 30 éve nincs farmotoros Skoda, a szociban még sok volt a 105-ös, 110-es meg a 120-as, de utána a VW behatás miatt már csak fronthajtású kocsikat csináltak.

Az, hogy miért döntöttek anno emellett a konstrukció mellett, elég jó kérdés. A legnagyobb előnye minden bizonnyal az, hogy könnyebb, mint a korra jellemző "motor elöl, hajtás hátul" téma, mert nincs kardán, külön híd meg ilyenek. Emellett nem a kormányzott kerék hajtásával kell bajlódni, amitől egyszerűbb lesz az egész. A súly pedig az elsőkerekeshez hasonlóan a hajtott tengely felett van, ami szintén nem hátrány. És kb ennyi a jó benne.

A farmotoros kocsik hűtése problémásabb, a súlyelosztása pocsék (nem is értem a Porschét se, hogy miért maradtak meg ennél), hátul hajt, ami télen tapasztalatlan sofőröknek nem pont jó értelemben okoz izgalmakat, sőt mivel kevés a súly az elején, csúszós úton könnyen alulkormányozott lesz, gázadásra meg a hátulját tolja. Plusz belegondolva, hogy pl egy régi skodában ülök és előttem a géptető alatt lényegében nincs semmi, csak űr meg egy kis lemez, nem szívesen lennék részese egy karambolnak.

Ettől eltekintve amúgy kedvelem őket, szomszédnak volt 110 és 120 is, bírtam őket, de olyanok, mint a zsiráf: érdekes meg minden, de otthonra azért nem kéne.

Itthon mindenki a farmotorral azonosítja a Škodákat, pedig a faros szörnyetegek csak a márka történetének egy részét teszik ki, nem is a leghosszabbat.

A '60-as évek közepéig nem volt farmotoros Škoda. A II. világháború utáni első típusok (1101, 1200) hagyományos elrendezésűek voltak, mint ahogy az '50-es évek 440-445-450 hármasa és a belőlük született Felicia és Octavia is. Nem, nem a VW-féle Škodákról van szó, ez vagy fél évszázaddal régebbi sztori.

Az 1000 MB-vel jött el a farmotoros Škodák két évtizedes időszaka. Tök jó: egy több, mint száz éves gyárról beszélünk, ami a szocializmus nehézségei miatt 20-25 évig nagy mennyiségben gyártott farmotoros autókat, de itthon valamiért csak ezzel azonosítják a Škodát.

Szóval ott voltunk a '60-as évek elején, a csehszlovák népnek népautó kellett a Škodától. Éppen gyártották a Feliciát és az Octaviát, de ezek nem voltak jók: kétajtós volt a bódé, drága és helyigényes volt a technika, nem lett belőle jó népautó.

Ezért újat terveztek. Akkoriban még nem volt ismert és elterjedt a Giacosa-féle hajtáslánc (arra várni kellett vagy tíz évet), így nem volt egyértelmű, hogy egy olcsó kisautóban elöl keresztben áll a motor a McPherson-rugóstagok között, hátul meg csatolt lengőkar húzódik meg a csomagtér alatt. Volt választási lehetőség bőven.

Próbálkoztak is sok mindennel a Škodánál. Az új típusra háromféle kivitel készült: orrmotoros hátsókerékhajtású, orrmotoros elsőkerékhajtású és farmotoros. Az elsőnek ugyanaz volt a baja, mint az Octaviának: sok helyet foglalt a gépészet és nehéz volt. Az elsőkerekes és a farmotoros tűnt jónak: kis helyen elfért a hajtáslánc, maradt tér a dolgozónak és kedves családjának, könnyű lehetett az autó.

Csak éppen az első- és hátsókerékhajtás közt volt egy nagy különbség. Az orrmotoros elsőkerekesnek drága import féltengelycsuklók kellettek, hogy kormányozni is lehessen, a farosnak meg nem volt erre szüksége, mert a hátsó lengőtengelyes futómű egyszerű csuklókkal is működött. Így maradt a farmotoros konstrukció az 1000 MB-nél. Ezért volt az, hogy a '80-as évek közepéig a Škodák hátsó kerekei idétlenül álltak - ekkor jelent meg a 130-as a száraz féltengelyes új futóművel.

El is készült a faros 1000 MB, ami akkoriban még nem volt istenkáromlás: a VW Bogár eladásai jól futottak, a Porsche akkoriban mutatta be a 911-est, menő volt az Alpine A110 - nem volt baj a farmotorral. Aztán jött a Fiat 128, mindent átrendezett, viszont addigra meg elfogyott a fejlesztési pénz Škodáéknál, így hiába tervezték már a '70-es évek elején-közepén az új, elsőkerekes hajtásláncot, nem jött össze belőle semmi. Csak a '80-as évek legvégén a Feliciával tudták megvalósítani.