Jogsi után egyedül vezetni?

Gondolom addig, amíg szükségét látja, hogy ott üljön melletted.

Az övé az autó, téged pedig félt, s ez természetes - győzd meg a vezetéseddel arról, hogy biztonságosan közlekedsz, nem kell állandó felügyelet.

Rajtatok áll, neked kellemetlen lehet ez a helyzet, neki meg joga van nem oda adni az autót...

Nem szokott ez hosszú hónapokon keresztül tartani, ha nem adsz rá okot, rövidesen enged egyedül is közlekedni, de szeretné látni, hogyan boldogulsz a feladattal.

Ezt mindenkinek magának kell megvívnia a szüleivel. Nálam olyan 3 - 4 hónap volt, mire el - el engedtek egyedül, de addig már elég sokat mentem a faterommal. Érdekes volt - '93 - ban szereztem jogsit - építkeztünk, volt egy platós Zsuk kisteherautónk. Volt, hogy el kellett ugrani cementért, tégláért, ezért - azért, ugyan, te érsz rá, szaladj már el! Egyedül persze. De ha este a haverokkal a családi kocsit akartam elvinni: nem mehetsz még egyedül!

Egyébként a legjobb egyedül gyakorolni, mikor egyedül kezdesz járni, tudván, nincs aki beledumáljon, de aki segítsen, az sem, akkor tanulsz meg igazán vezetni.

Saját példámat nem tudom mondani, mert felnőtt fejjel előbb volt kocsim, mint jogsim.

Testvérem viszont egyáltalán nem használta egyedül a szülők kocsiját, csak amikor megvette az első sajátot (szappankék trabi :)) azzal ment egyedül.

De 18 évesen mit is keresnél édesapád autójában egyedül?

Én 18 évesen tettem le a jogsit és ahogy megkaptam, másnap már egyedül vezettem. Ez 2 éve volt, de falun lakok, így hamarabb tudtam utánfutóval tolatni, minthogy jogsim lett volna :D

Viszont ismerek olyat, akinek az apja 1 évig nem adta oda a kocsiját, bár ő lány volt és nem igazán ment neki a vezetés annak ellenére, hogy autómániás volt. Ő látja, hogy mennyire megy jól és ő ismer, hogy mennyire bízik benned, mert ez bizalom kérdése is. Pl. öcsém biztos nem fog egyedül vezetni pár hónapig. Ugyan az az ember, ugyan az az autó és mégis más elbírálás, tehát nagy mértékben múlik rajtad is.

Nekem ahogy megjött a jogsim (17 évesen), még aznap kiloptam a kocsit. Na jó, nem rossz célzattal, hanem fater elé mentem ki a vonathoz. :)

Hát egy darabig csak úgy mentem, hogy ők is jöttek. Gyakorlatilag mióta megvan a jogsim és együtt megyünk valahova az esetek 99%-ban én vezetek.

Havernak viszont kb soha sem adták oda a kocsit, szóval ő vett magának.

A mai napig a szülők kocsiját használom, nekem "csak" motorom van.

Nekem mikor meglett anya autóját 1 hétig csak is vele vezethettem és csakis parkoloban, ott tanította meg, parkolni is ott tanított meg, bár az elindulast nem kellett mert neki automata váltós autója volt, de én benzinesen tanultam meg meg anno, így azzal is tudok menni, de mindent ott tanított meg, aztan 1 hónapig csak úgy mehettem ha o vagy a barátja ült mellettem és mindenbe beleszoltak, miert így kanyarodok, fogják mwg normálisan a kormányt, ez nem jó az nem jó. Aztán anya már engedett egyedul is, bár muszáj volt mert adódott egy olyan helyzet hogy sürgősen kocsival kellett pestre mennem értük a reptérre, és látták hogy megtudtam birkózni a feladattal, utána már engedtek.

Egyedul a legjobb, nincs ki beleszoljon, te tudod mit mikor miert hogyan csinalsz, best.