Ha nem vagyok megelégedve az oktatómmal, mert mindig kiabál csak a rosszat mondja . Nem azt gyakoroljuk amit kellene ami nem megy akkor választhatok új oktatót? Vizsga előtt állok.

#veterán vas

Én speciel vállalom, hogy nem vagyok kivétel. Voltak napok, amikor már tényleg kellemetlen volt, hogy nem tudtam megkülönböztetni a jobbat a baltól (hát még a fehéret a szürkétől pl), és igen, nekem is volt olyan útvonal, hogy inkább letettem volna a nagyesküt, hogy az életben nem fogok arra menni, csak nehogy azt húzzam. A világítást szimplán lámpának vagy villanynak hívtam és szinte minden a kocsiban "az a kis izé" volt.

DE mindez nem jogosítja fel az oktatót arra, hogy kiabáljon a tanulóval, alázza, pláne nem úgy, hogy a tanuló még fizet is neki ezért.

Mint a fent leírtakból szinte egyenesen következik, bizony vettem plusz órát is, de az oktató egyetlen egyszer sem emelte fel a hangját velem szemben és sosem éreztem benne egy pillanatig sem indulatot. Viszont legalább megtanított az autóval közlekedni ("vezetni"-t nem merek írni, majd pár év múlva talán).

Nem értem ezt, hogy "nem fog gyakorolni"... neki nem gyakorolnia kell, hanem a munkáját végezni.

Amúgy nyugodtan válts oktatót, a leírásod alapján (nehézkes sávváltás, "parkolgatás") van még jónéhány órád a vizsgáig.

Mert megbukni tényleg felesleges elmenni, azért felesleges, hogy bejelentsen. Márpedig ha ő azt mondja, akkor valószínű, hogy meg is fogsz bukni. Jobban tudja, mint te, hogy hogy vezetsz.

Párodat ne rángasd bele a sztoriba, ne engedj a nyomásnak! Valóban, legalább az ő jogsija ne legyen veszélyben.

Ja, persze, a pénzkérdés: senki nem akar sokat költeni, mindenkinek fájnak a plusz órák, amiket ki kell fizetni... de valóban lehet 40-50-60, sőt 90 óra után is vizsgázni menni. De 100-150 után is. Viszont értelme bejelentkezni vizsgára csak akkor van, ha valóban megy a vezetés, ha az oktató szerint is felkészült vagy rá.

No ez így tényleg gáz...

Abban alapvetően nem láttam kivetnivalót, hogy "kiabál az oktató", mert arról csak a pontos szituáció ismeretében lehet véleményt mondani.

Az én oktatóm szigorú volt, de már az első napon megmondta, hogy arra készüljek, hogy szigorú lesz.

Kezdetben ez nem érződött, "most még nincs követelmény" mondta.

Később, amikor már voltak elvárásai, ő is felemelte a hangját, ha valamit sokadjára rontottam el, vagy komoly hiba miatt be kellett avatkoznia, de igazából ezek mögött a ripakodások mögött nem volt harag.

Meg lehetett vele normálisan beszélni a problémákat, próbált segíteni, a méreg csak akkor abban a pillanatban volt nála, amikor nagyobb hibát csináltam, amit már nem illett volna.

Ennek később el is mondta az okát: sok éves tapasztalata, ha csak egy ejnye-bejnye a reakciója egy balesetveszélyes helyzetre, abból a tanuló nem tanul, legközelebb is megcsinálja... ha viszont keményen ledorgálja, azt megjegyzi, és a hasonló helyzetekben eszébe fog jutni.

Gyengébben sikerült napokon is talált azért jól végrehajtott feladatokat, de főleg a hibákat emelte ki, viszont az többször is hangsúlyozta, hogy nem véletlen az, hogy a hibákról beszél, hisz azokat kell kijavítani.

Voltak nagy hibák, amikor rendesen leteremtett, de egy perc múlva már nem azzal foglalkozott mi történt, mindíg az előttünk álló feladat volt a lényeg.

A vezetés végén az összefoglaló beszélgetésen esetleg ismét megemlítette, hogy "azt nagyon jegyezze meg, olyat többé ne csináljon".

Egy oktató olyat soha nem mondhat, hogy "nekem erre nincs időm", "gyakoroljon mással"...

Legfeljebb a "maga pénze, ha nagyon akarja gyakorolhatjuk, de higgye el ennek így nem sok értelme lesz" kezdetű monológgal elmagyarázhatja, hogy a felvetés szerinte miért nem jó.

Sávváltás gyakorlása a legegyszerűbb, snassz belvárosi közlekedés jobbra kanyar, balra kanyar, jobbra, aztán balra, balra aztán ismét balra utasításokkal.

Az viszont egy nagy baromság a tanuló és az oktató részéről is, ha a kötelező 30 óra után a vizsgát is kötelezőnek gondolja valamelyik.

Vannak tanmesék a lehúzós oktatókról, de vannak oktatók, akik 30 óra után szabadulnának a tanulótól akkor is, ha az a vizsgaszint közelében sincs.

Az, nem gond, ha az oktató elmegy nyaralni, s ezt időben közli, no de milyen módi az, hogy elküldi a tanulót a fenébe, gyakoroljon mással, neki arra nincs ideje?

"Később, amikor már voltak elvárásai, ő is felemelte a hangját"

Nos,vannak azok a típusú emberek,akik azt is eltűrik ha a postás kiabál vele...

Hangsúlyoznám mégegyszer,felindulással csak mégjobban besokkolja a tanulót,aki a végén már azt sem tudja melyik bolygón van..

Ezt egy oktatónak kéne a legjobban tudnia.

Csak sajnos ehhez a szakmához elég egy hivatásos jogsi+egy erkölcsi,azt mehet "oktatni"...

Inkább azt mondd meg neki, hogy ne kiabáljon, nem vagy süket!

Beszéljen normálisan veled, ahogy feltehetően te is vele.

Én nem tűrtem volna a kiabálást, megalázónak éreztem volna még akkor is, ha csak mi ketten halljuk.

Úgy látom #15 és #17 értette, hogy mire gondolok.

Természetesen nem a habzó szájjal káromkodó oktatónak kívántam igazat adni. Azt viszont el tudom képzelni, hogy az oktató a sokadszor ismételt figyelmeztetést, egyre nyomatékosabban fogja közölni. fék fééék FÉÉÉK!

(most jön az, hogy az oktató előtt is a van pedál. ez igaz, de ez esetben viszont úgy reagál a tanuló: a hülye oktató váratlanul belerúgott a fékbe)

Az a baj, hogy a tanuló még nem érzi a veszélyt, ráadásul van benne egy jó adag szorongás is, így az egészből csak a hangerőt veszi észre. :(

Azt tudom tanácsolni, nagy levegő, érzelmek és hiszti kizárva, csak a feladatra koncentrálni.

Menni fog.....!