Mi a véleményetek arról, ha valaki egy közvetlen életveszélyben lévő állat miatt száguld durván a városban, hogy eljuttassa kedvencét állatorvoshoz?

Még tavaly nyár egyik hajnalában csak úgy, mint már sokszor, a jó étvágyú, torkos macskám jelzett, hogy éhes. Miután adtam neki, épp elkezdett volna enni, amikor mintha egy a tálból kinyúló kéz arcon pöckölte volna és rögtön sarkon fordult, majd vissza a szobába. Furcsán néztem, hogy most mi van, közben a konyhapulton tettem-vettem, hogy visszategyem a kajáját a hűtőbe. Rá egy pár másodpercre egy hangos, keserves nyávogást hallottam, soha ilyet korábban. Berohantam, hogy mi történt, látszott rajta, hogy valami baj van, földrerogyott, nem volt egyáltalán egyensúlya, felemeltem, de a feje lógva maradt, nem bírt talpon sem maradni. Rá pár pillanatra a nyelve is felakadt, ő pedig nyávogott keservesen, miközben küzdött. Pár másodpercig tartott ez az egész, azonnal kerestem ügyeletet, telefonáltam, megbeszéltem, egy pillanatig se néztem tétlenül. Pokrócba be, hogy melegen tartsam, majd rohantam vele az autóhoz. Azonnal padlógáz, budapesti éjszakában minden piroson át, nagyon nagy sebességgel, kocsik közt, előzve, stb. Kb. 9 km-ren át. Egyetlen mentő, rendőr se lett volna gyorsabb, ez biztos, helyenként közel 180-190-el. De semmi bajt nem okoztam, büntetést se kaptam, még csak veszélyhelyzetet se okoztam egyáltalán. Nagyon odafigyeltem, zene sem ment, semmi. Ám sajnos minden erőfeszítésem ellenére, mikor már csak méterek választottak el, pont megálltam a bejáratnál és már indultam a másik oldalra, hogy óvatosan kiemeljem, elhalálozott. De lehet, hogy a karjaimban. Mikor odaértem, még élt.

Egész kicsi korom óta velem volt, pici korában kaptam, majdnem 20 éves volt.