Amikor először ültetek EGYEDÜL volán mögé, akkor ti is féltetek? Biztosak voltatok magatokban? Sose hezitáltatok?

Nem! Nem írtál nagy katyvaszt! :) Segítő válasz volt mindenképpen.

Ezektől én is félek, látod. Mint pl. a váltásoktól. Sose éreztem, amikor mondták,hogy figyeljem a kocsit, hisz az jelzi (sír a motor),ha váltani kell. Na nekem sírhat az autó, nem érzem. A váltásokat tök nem vágtam. Betegesen néztem a műszerfalat,hogy mikor mennyinél hányasra váltsak vagy épp váltsak vissza. De akkor 18 évesen nem is mertem nagyon hangot adni az efféle ostobaságomnak és nem hagytam tisztázni ezt a dolgot az oktatóval.

Na és igen, én is mindig be voltam parázva, ha már csak egy körforgalomhoz közeledtünk, hogy vajon már visszaválthatok és lassan közelíthetem meg?! Vagy még várjak?! Ráérek,ha teljesen közelben vagyok?! Na és ilyen hasonló hülyeségek ugranak be nálam.

De az nem is rossz ötlet, hogy hajnalban menjek majd ki, amikor ember fia is alig kószál az utakon. Ez tetszik! Jó tipp! Köszi!

De amúgy nagyon ügyes vagy, és büszke lehetsz magadra, hogy így egyedül neki vágtál és nem törődtél a sok bunkóval, aki képes ledudálni és elfelejteni, hogy ő is volt béna a legelején.

Barátom már nagyon repdes, hogy vezetni fogok. Mindig mondom neki,hogy mire letisztulnak az utak, addigra készen állok,hogy kocsiba üljek vele. Még hozzá úgy,hogy én üljek a volán mögött. :) Izgulok,de valamelyest már várom is. 8 év után el se hiszem, hogy ilyet ki merek jelenteni. :)