Aki egy Hayabusát vesz első motornak, annak kb. mennyi esze lehet? :D

Lehet, mert végülis mindent lehet...

Ahhoz nagyon finoman kell kezelni hogy ne csináljon alatta meglepő dolgokat. Bár szerintem első körben párszor el fog vele dőlni álló helyzetben vagy alacsony sebességeknél és talán rájön, hogy még talán nem tart ott ahol kellene. :)

Szerintem is bolondság. Én, akármennyire imádom a gyors repülőket, nem egy F-16 lenne az első gépem. Hanem egy kisebb, lassabb, barátságosabb masina, tekintet nélkül a repült óráim számára. Ha az ölembe hullana egy ilyen komoly gép, bele sem mernék ülni.

Ha borul egyet az első hayabusájával, abba beletörne érzelmileg. Ezt kéne megértenie.

Azért remélem hogy ült már ilyen villámparipán, és nem csak robogóval van tapasztalata.

Több mint gondolnád.

Attól, hogy övé, meg lehet sok járgány megfordult kezei között..

Én is már levezettem 10 ezer km-t a családi kiskocsin mikor megvettem magamnak az első autóm ami több mint 300 lóerős.

Necces. Szerintem elképesztően kevés ember van, aki elég ügyes és összeszedett, higgadt ahhoz, hogy Hayabusával kezdjen s szerintem még az is keményen megnehezíti az életét (ami persze nem feltétlenül baj, van, aki direkt küzdeni akar a motorral. én azt szeretem, ha segít és szinte magától kanyarodik :))... Mondom ezt úgy, hogy bizonyára soha az életben nem is fogok vezetni Hayabusát...

Én egy szolid, túlóvatos, extrém sportokat tekintve már-már gyáva emberke vagyok, aki egy medencébe se mer beleugrani és idegesítően óvatosan képes venni a kanyarokat, de azért tavasszal felülni egy motorra, akár a saját kis 250-esemre... Azért szenvedély szorult belém, s ilyenkor nagyon örülök, hogy mire észreveszem magam, csak 120-szal megyek, mert onnan már nem igazán gyorsul. Voltak már bátrabb pillanataim s ez egy erős motorral kombinálva nem lett volna jó. Egy huszonéves pedig nagyobb eséllyel forrófejű, s egy Hayabusa nem arra csábítja az embert, hogy szép óvatosan ismerkedjen vele az ember... Bármennyire is okosak és óvatosak vagyunk. Ja, a túlzott önbizalom is veszélyes. Ha valaki még keveset közlekedett, azt se motorral, az talán nem is tudja, hogy ő ugyan lehet penge, de az országút nem versenypálya, vannak tötymörgők, kanyarban szembejövők, szarvas, kőomlás, bármi. Kell a ráhagyás.

Sokunknak (legtöbbünknek?) egy Hayabusa még pár év után sem javasolt...

Kiegészítem, amit az előbb írtam.

Ha nekem számít a pénz, akkor elsőre olyan motort veszek, aminek a kissé összetörése nem gond. Én a gyönyörű állapotú motoromat törtem rendszeresen össze, viszont használt volt, olcsó, a javítása főleg, egy kis horpadás meg nem érdekel. Egy drágább, szebb motornál azért jobb, ha már tapasztalt az ember. Persze a bukógomba, bukócső és a motor felépítése is sokat számít, a széles kormányú motorok és a kevésbé idomosak előnyben vannak...