Ti támogatjátok, hogy a gyereknek saját kocsit venni 17-18 évesen, és fizetni minden költségét?

*ti pénzetek!:)

(ez még lemaradt:))

Ez olyan kérdés, hogy a tiniknek miért van meg a legújabb iPhone, vagy Galaxy S telefon?

Aki megveszi, ő úgyis meg fogja venni, aki nem, az nem.

Én viszont, amondó vagyok, hogy ha a gyerek, szeretne autót vezetni, akkor nem mondanék nemet, de használja azt, ami van. Nem érdemes, egy külön autót finanszírozni neki.

Én, 28 évesen, hamarosan le fogom tenni a jogosítványt és autót is fogok vásárolni, viszont ezzel úgy vagyok, hogy én teszek félre pénzt rá. Emiatt, nagyon meg kell néznem, hogy mit veszek és mennyiért.

A lányok/nők kb 70%-a nem tud NORMÁLISAN vezetni. Nem kell a fiukrol sem véleményt alkotni. A nők bizonytalanok és nem óvatosak, nem is folytatnám... A lényeg, hogy nem és nem nyomnám a pics***a alá senkinek az autót, se 150 ezreset, se 10 milliosat. Dolgozzon meg érte, nem ezzel kell segiteni meg őt meg, hogy sporoljon stb... hülyeség! Meg kell venni a gyereknek a ruhát,cipőt amit kell... de ezeket a nagy luxus dolgokat hagyjuk ki. Majd akkor megtanulják értékelni, hogy mi merre hány méter. Van B jogsim, és van A2 es jogositványom. Mind a kettő saját pénzből, nem anyuci, meg apuci finoszirozásából. Nem azért mondom el a véleményemet mert én nem kaphattam volna meg stb... Kocsit nekem is ajánlottak, egyhanguan mondtam, hogy nem! Én ugyanis motort fogok venni jövő nyárra, és megkeresem rá a pénzt, nem pedig az ölembe hullik. Sokkal jobb érzésnek tartom ha valamiért megdolgoztunk, és kijelenthetjük, hogy igen..ez az enyém.

További szép napot, ez az én véleményem, elnézést az esetleges hibákért!

19/ L

Először is leszögezem, hogy szerintem egy szülőnek lehetőségeihez képest alapvetően dolga a gyereke életkezdését anyagilag támogatni, tehát nem értek egyet azzal, hogy mindenért maga dolgozzon meg, mert különben jelentős hátrányba kerül a hozzá hasonló társadalmi szintről érkezőkkel szemben. Sőt, azt is meg kell tanulnia, hogy ezt majd ő is tovább adja a saját gyerekeinek.

Azonban vannak itt prioritások is, és az autó nincsen a legmagasabbak között. Ha egy szülő képes fizetni a gyerekének az egyetemi tanulmányait (már ha egyetemre akar menni), képes megvenni annak az első lakását, akkor utána lehet szó autóról is. Másik kérdés, hogy azt fenn is kell tartani, sőt egy használt autó esetében a fenntartás a nagyobb tétel, azt viszont én semmilyen anyagi helyzet esetében sem állnám a gyereknek, 17-18 évesen meg még nem valószínű, hogy van akkora keresete, hogy ez működjön. Éppen ezért én azt mondom, hogy a képlet az, hogy a tanulmányok és a lakás kifizetése után akkor vennék a gyerekemnek autót, ha már stabil jövedelme van és fenn tudja tartani, és persze szüksége is van rá. Ez nagyon ritka esetben lehetne 17-18 éves korában, inkább legalább 23-25.

Egyébként az nem csak életkor, hanem személyiség függő is, hogy mennyire akar vagizni az autóval. Nekem volt pár haverom, aki kapott kocsit 18-20 éves kora körül, és a kép vegyes, voltak ott autó törések, ittas vezetés, vagánykodás, éjszakai üldözés, stb., de volt jó példa is, aki vigyázott az autójára. Köztük vannak akik megkomolyodtak, vannak akik soha nem fognak. És ami a lényeges, a szülők simán levághatták volna a gyerek személyiségéből. Mondjuk persze az is jellemző, hogy a vagánykodó gyerek jobban harcol a szüleinél az autóért, mint egy visszafogottabb, nyugisabb fiatal. Talán az a legjobb megoldás, hogy a jó szülő akkor vesz a gyereknek autót, ha a fentebb említett feltételek anyagi feltételek teljesülnek, és ezen felül a gyerek nem követelőzik, viszont a szülő tudja, hogy szüksége van rá.