Ki hogyan emlékszik vissza az első autóvezetésre? Milyen volt megtanulni vezetni?

30 éve volt. Én akkor egy félős kisfiúként ültem, és csináltam végig, aki elméletben jó volt, a gyakorlatban meg a szülei átsegítették valahogy. Keveset vezettem, rossz élményeim voltak. Az maradt meg bennem, hogy mindig elmentünk valahova, ahol az oktatóm a maszek ügyeit intézte, és ott vártam rá fél órákat. Ez volt a 30 órás vezetési gyakorlat nagy része.

Hamarosan abba is hagytam a vezetést, és csak 16 év múlva kezdtem újra, de akkor már egy-két kezdeti zökkenő után nagyon jól ment. Utána megint kihagytam jó pár évet, és most újra vezetek, jobban mint valaha.

3 dolgon múlik a siker így visszatekintve. Az egyik a motiváció. Ha akarod, ha fontos neked, akkor fogsz energiákat mozgósítani arra, hogy megtanulj. A másik a rutin, azaz minél többet kell menni, és a harmadik az önbizalom. Nálam kezdetben az volt a baj, hogy rettegtem, nem mertem hibázni, azt hittem, hogy egy kis hiba, és menten meghalok. Pedig nem így van, mások kikerülnek stb., ha baj van.

Apám volt az első oktatóm kb. 35 évvel ezelőtt (én voltam kb. 10) a kezembe adta a kulcsot, hogy álljak odébb az autóval. Persze láttam már hogyan csinálja, de mégis fura volt! Apámnak meg kissé lilult a feje mikor már füstölt a Wartburg kuplungja!

:D

Később egy kiránduláson kicsit gyakoroltunk és mindjárt könnyebb lett. Aztán 1-2 hónappal később szólt, hogy álljak be az udvarba - a 2,40-es kapunkon - mondanom se kell, hogy jól behorpasztottam a jobb első ajtót.

Egy évvel később már kiloptam az autót az udvarról amikor dolgoztak a szüleim, és kocsikáztam a faluban...

17 évesen mindenből elsőre átmentem.

:D

Tavaly szeptemberben kezdtem el vezetni. Engem nem tanítgatott itthon senki, ott a tanpályán ültem először autóba. Nagyon nagyon vártam már, mert imádom a kocsikat, és nagyon szeretnék sajátot is, és első lépésként mentem el 1 éve az autósiskolába. Mikor beültem először a kocsiba, az oktató körbe megmutatta a tanpályát. Nagyon furcsa volt, hogy én ültem a volán mögött, de ő vezetett, hogy átnyúlt elém, és úgy tekerte a kormányt :D

Aztán átadta nekem. Kuplung felenged, és alapjáraton mentem pár kört kb 4-5 km/h-val. Semmit nem csináltam, csak a kanyaroknál tekertem a kormányt, a lábaim csak lent pihentek a padlón, de úgy örültem neki, mint a kisgyerek, hogy végre én irányíthatok egy autót, még ha lassan is :D

Után ment szépen minden a maga módján, pár óra után kimentünk kicsit forgalomba is. Na ott elsőre nagyon féltem, mert a tanpályán sosem adtunk gázt, csak alapjáraton mentünk és a 25-30 km/h-nál úgy éreztem, mintha 130-cal száguldoznék :D Aztán belejöttem pár óra alatt ebbe is.

Én biztosra akartam menni, és nem vizsgára készültem, hanem arra, hogy később is biztonságosan tudjak majd vezetni, és az oktatóm is akkor engedett el vizsgára, amikor már ő is látta ezt rajtam.

Múlt hónapban elsőre át is mentem a forgalmin :)

Lassan már két éve lesz, hogy megtanultam vezetni. Na jó, ez tulzás. Inkább fogalmazok úgy, hogy tudom mit mikor kell nyomni, taposni, tekerni...

Szüleimnek nem volt/nincs kocsija, így aztán még kocsiban sem nagyon ültem az oktatás megkezdése előtt. Mindig két órát vettem egymás után.

Legelső órán az oktató, elmagyarázta az alap dolgokat a kocsiban ülve, majd jött a hidegzuhany. A második órán, péntek délután 3-kor, Egerben ki a forgalomba. Tudtam, hogy nem én vezetek, max a külső szémlélőnek tűnhetett úgy, én csak a kormányt tekergettem, de még azt sem igazán jól. A pedálokat is próbáltam nyomkodni, de ha az oktató nem teszi ugyanezt a másik oldalon biztos nem messze jutottunk volna.

A lábam, a kezem úgy remegett mint még soha. Egyszer annyira leblokkoltam, hogy a lábammal csak a gázt nyomtam. Az oktatóm ütögette a lábam, hogy vegyem már le mert "jön" a kereszteződés és ő még élni szeretne.

A rutinpályát először csak a 7. órán láttam, de akkorra valamelyest már elkaristoltam.

Egyébként minden elsőre meglett, igaz a forgalmi vizsgámra csak 43 óra vezetés után mentem el.

Az oktatóm iszonyú vicces ember volt. Igaz néha kitudtam hozni a sodrából. Számtalanszor csak "gázos"-nak hívott. :D

Azóta már 7000 kilomtert levezettem. Tudom ez nem sok, de nekm olyan mintha 70000 lenne.

Apám unokatestvére volt az oktatóm, úgyhogy eléggé jól ismertem :D

Előtte nem vezettem soha, akkor, ott a tanpályán próbáltam először. Hatalmas élmény volt, rengeteget vártam előtte, hogy végre volán mögé ülhessek :D

Első órán tanpályáztunk, én meg meglepődtem, hogy mennyire könnyű is (és minden "csúcson", amikor könnyűnek tűnt, gyorsan el is toltam valamit :D).

Aztán második óra végén az oktató szólt, hogy na, akkor most haza. Duna pláza mögötti parkolóban volt a tanpálya, és onnan vezettem haza - Dunakeszire. Hát, finoman fogalmazva csuromvizesre áztattam az ülést, mire hazaértem, holott szerintem a vezetés nagyrészét az oktatóm csinálta :D

Gyakorlatból átmentem kapásból, az könnyű volt - forgalmin meghúztak kapásból - valami 200 méterre jutottam el az indulástól :D

Másodszorra átmentem gond nélkül. Aztán hosszabb szünetek. Apámnak volt csak autója (cégautó) amit csak pirosbetűs ünnepekkor vezethettem (autópályán leginkább, ha apunak éppen olyan kedve volt) - és ekkor mindig síkideg voltam, mert apám eléggé jól tudott morogni minden apróságért :D Nagyapámmal gyakoroltam, aztán vagy két évig semmi.

Majd bekerültem az új melóhelyre, ahol a harmadik napon a főnök elvitt az autószerelőhöz (épp szervízben volt a kocsi), hogy na, akkor hozzam vissza a telephelyre (egy hosszú kisteherautó volt, dobozos :D) majd beült a kocsijába, és eltépett. Én meg azt se tudtam, hol vagyok, húztam vissza, próbáltam követni :D Visszaérve közölték, hogy legközelebb engedjem ki a kéziféket, mert piszok büdös így :DD

Azóta meg napi szinten vezetek, már halál nyugodtan - és minden másodpercét élvezem :D Bár, amit sajnálok, hogy elmúlt a kezdeti euforikus érzés, hogy "vezetekvezetekvezetek" :D

Nekem az első oktatom egy idegbeteg állat volt. Bár, az első nap úgy indított, hogy ő senkivel nem szokott kiabálni.

Ennek ellenére az első 1-2 hét maga volt a pokol.

Mivel nem volt akkor már rutinpálya, így második nap már rögtön a forgalomba vezettem, ami engem akkor eléggé stresszelt, főleg, hogy tényleg üvöltözött, ha valamit elcsesztem.

Ráadásul a 30 órába semmit nem tanított meg.

Kb. csak a városba furikáztunk.

Se y-fordulás, se parkolás, se semmi.

Aztán rávettem magam és másik iskolába mentem, ahol ráadásul az oktató ey ismerős volt.

Akkor már lazább volt sokkal.

Ő fényévekkel jobb oktató, és én sem görcsöltem annyira...