Tudnak 200 km/h-val menni a nagy amerikai batárok?

ez is igaz, nem véletlen hogy viszonylag kevés kW van bennük. itt van pl 3,8 V6 Mustang:

[link]

és csak 150 ló... egy 2 literes 3-as BMW e46 tudott ennyit.

ez 4,7l és 200 ló.

[link]

cserébe 150nél már kormányozhatatlan...

Azért puha a futóművük, mert az amerikai utakra, és távolságokra vannak tervezve. És azért batárok, mert hosszútávon is kényelmesnek kellett lenniük.

Amúgy meg simán elérik a 200km/h-t. Lehet, hogy LE-re nem kimagaslóak, de nyomaték van bennük bőven. Az is fontos adat ám.

Simán tudják, főleg a sportosabb gépek, de átlagban mindnek 200 felett van a végsebessége.

A vitához meg:

Az amerikai autónak feeling-je van!

Személyes nagy szerelmeim az '59-es Caddy Eldo (szigorúan rózsaszínben!) és a '94-es Dodge Viper.

Tapasztalatom, hogy a rizsrakétások állati agresszívek ezen a téren. Képesek k*rvaanyázni, elhordani minden szemétnek a detroiti gépeket, személyeskedni, ilyen anyatigris módjára védeni az autóikat.

Én meg ezt tartom:

De gustibus non est disputandum-Ízlésekről nem lehet vitázni

Persze poénosan beszólok a rizsrakétákra, meg az értelmesebben japán-fanok is visszaosztanak (van nem egy, nem kettő ilyen, pl a volt barátnőmmel sokat osztottuk egymást, ő megszállott Nissanos volt).

Az a tapasztalatom, hogy nagy átlagban a német fanok és az olasz fanok állati kulturáltak, marha objektíven látják az autókat (a saját kedvenceiket is), de veszik a poént. Sok közöttük a Forma-1 rajongó egyébként.

A Keleti Blokkos arcok talán a legjobb fejek, a Ladások, a Trabisok halál jó arcok, velük lehet rendesen poénkodni, és nagyon képben vannak az autó minden apró részletével (már csak azért is, mert sokat kell bütykölniük).

Mi Detroit-b*zik azért osztjuk a japánokat, de általában nem komolyan.

A japánosok meg állati agresszívek, osztják az európaiakat is, de leginkább az amerikaiakkal kapcsolatban tudnak állati alpáriak lenni, nem veszik a poént, mindent véresen komolyan vesznek. Volt már Skyline-fannal ordibálásba fulladó beszélgetésem, amikor nem vette a poént. Közöttük meg nagyon sok a NeedForSpeed-en meg Halálos Iramban 1-6-on szocializálódott arc.

De a fentebb leírtak az átlagot mutatják, még egyszer nem minden japános/detroitos/szocis/olaszos/németes emberre mondtam.

+1

Elismerésem és minden tiszteletem echte detroitosként is a japán mérnököknek műszakilag 10/10-es autókat raknak össze, kiváló minőség, nagyon lelkiismeretesek, a gépeik megbízhatók.

Csak! Nem látom bennük a stílust.

Az olasz gépekben (Ferrariban, Maseratiban, de még egy mezei Alfában, Lanciában vagy Fiatban is) megvan ez az olaszos lazaság, ez a gyorsan pörgő, visító, trehányan elegáns érzés, hogy szinte odalátod magadmellé a füstös olasz nagyvárost, meg a félig kigombolt ingeket.

A német autóban ott az az echte deutsch feeling, hogy még hangosan szólni se akarsz, annyira precíz, annyira a helyén van minden, el se tudod képzelni, hogy koszos legyen.

Az angol masináknál érzem magam körül a hűvös levegőt, a sötétzöld mezőket, a diszkrét sznobizmust.

A keleti gépeknél valami állati retro érzés száll meg, nyugalom, béke, már csak a nagyapám 1200-es sárga Ladája miatt is :-)

Az detroiti gépekről oldalakat írhatnék.

Mit érzek a japán gépeknél? Semmit. Nincs stílusuk. Maximum nagypofájú, zselézetthajú divatmajmokat látok beléjük, de még azokat sem. Igazából minden a helyén van bennük, fillére, az utolsó csavar is a legjobb helyen, a legjob minőségben, de nem áll össze a kép. Nincs meg ez az "áhh" érzés, hogy ez jut eszembe egy rizsrakétáról. Max az ilyen technós, neonos, tablettázós dolog, az meg nem a világom.