Az autógyártásban is létezik a "tervezett elavulás" fogalma?

"Aprócska turbója akár 248 ezret is forog percenként"

Ezt írták

Bonyolultabb a dolog mint egy lámpabúra esetében:

Először is az autógyáraknak meg kell felelni a vevő elvárásainak: ő (te) azt akarja, hogy x évig legyen egy szép, problémamentesen használható autója.

Másodszoris ott van a technika ördöge: az autóban rengeteg külön életet élő alkatrész van, mind más terhelésnek van kitéve és mind máshogy bírja, de egyik sem örökéletű. Az általánosságban elmondható, hogy minél több van belőlük, annál gyorsabban romlik el valamelyik. Márpedig az utóbbi évtizedekben gomba-módra szaporodik a számuk (mindenféle elektronika, fűtés/légkondi, stb.), a prémium autókba pedig a legmegbízhatatlanabb (de cserébe legújjabb) kütyüket vágják bele, ezeket nem is kell tervezni, hogy elavulljanak, pár év múlva úgyis el fognak. Érdemes visszanézni a 10-20 évvel ezelőtti luxusautós trendekre: műholdas telefon, képcsöves tévé, fax-gép. Kellett egyáltalán tervezni, hogy ezek elavuljanak? Persze akkor azt hitték az emberek, hogy ez a jövő.

Harmadszor ott van a legnagyobb nyomás: a környezetvédelmi szabályozások. Biztosan lehetne a mostaniaknál sokkal strapabíróbb anyagokat felhasználni - kvázi az autót is hosszúéletűbbé tenni. De gondolj bele, hogy ma fut a magyar utakon ~3 millió autó, amik tele vannak a közönséges alumíniumon és acélon kívűl különböző veszélyes kemikáliákkal (festék, gumi, műanyag, olajok, korróziógátlók) és fémekkel (katalizátor). Ha csak autónként 200 kiló ilyen külön kezelendő anyaggal számolunk akkor egyedül Mo.-ra olyan 600.000 tonna veszélyes hulladék jutna. A ma tervezett autóknak már nagy részt újrahasznosíthatónak kell lenniük - mindent amit beleraknak ki is kell tudni venni biztonsággal és már a gyártásnál gondoskodni kell arról, hogy ez megtörténhessen. Igen, ez valahol biztosan az élettartam rovására megy, de a járműipar ma még mindig olyan gyorsan változó ágazat, hogy logikus és célszerű ez az út.