Emlékeztek még a 80-as években mennyi kék fülkés, hülye-formájú lekerekített billencses ZIL teherautó volt?

Már a gengszterváltás előtt rájöttek, hogy nem jók! Először a nagy étvágyú benzinmotorokat cserélgették ki dízelekre, aztán a platót kezdték megmegasítani, mert a gyári (ha jól emlékszem) csak 3 m3-es volt. Korábban is csak a Csepelekhez képest voltak jók, no meg az "olajár robbanás" előtt volt olcsó benzin hozzájuk.

Aztán jöttek az IFA-k...

Szerintem k*rvajól néztek ki:)

Igen,ezek a rendszerváltozással egyidőben oszlásnak indultak,/akárcsak a Robur-ok/,hiszen a puszta üzemben tartásuk is eszméletlen összegekbe került,tehát csak az állam pénzén érte meg fenttartani őket..

Hah Robur!

Volt nálunk Rákoshegyen egy zöld kenyérszállító Robur.

A vezetője mindig azt hangoztatta, hogy Rákoshegyen csak két úr van.

Szabó Úr és a RobÚr:-)))

A ZIL fülkéjének a formájáért odavoltam gyerekként. :D

Volt olyan ötletem is, hogy milyen érdekes lenne rágyógyítani egy olyan fülkét (természetesen a jellegzetes strandkorlátkék színben) valami alacsony alvázra, hogy porig lehesen ültetni. :D

A Prágák is jól eltűntek, egyetlen darus van amit látni szoktam néha. Meg egy veterános hirdetési oldalon láttam két eladó 6x6-ost. :D

Ahogy írták már: még a rendszerváltás előtt rájöttek, hogy a "húdemarhajó" ZiL nem is annyira jó. TSz-ek, építőipari vállalatok, valamint a Volán Tefu is sorozatban berhelte meg őket, IFA-dízelmotort szereltek beléjük, mert a V8-as benzinmotor fogyasztását lehetetlen volt finanszírozni. Mondjuk ebben nem csak a benzinzabálás játszott közre, hanem az is, hogy a ZiL-be előírt normálbenzinnel nagyszerűen ment a sofőr saját Trabantja, Wartburgja, esetleg a szomszéd autója is, a gázolajat viszont nem nagyon lehetett "elpasszolni", mert kevés volt a dízel személygépkocsi. De mondjuk az olajkályha tudott vele mit kezdeni.

Aztán jöttek a dízel ZiL-ek, a '80-as évek billencsei és deszkaplatósai már ilyenek voltak. Nyúzták őket, amíg bírták, ha meg elromlott valami, rögtönöztek, mert alkatrész nem volt hozzájuk. Ezért aztán a '90-es évek közepére-végére az itthoni állomány túlnyomó része teljesen vállalhatatlan állapotba került, egyszerűen nem érte meg fenntartani őket. Inkább hoztak helyettük MAN, Renault és egyéb teherautókat, amik kevesebbet fogyasztottak, jobban mentek, ritkábban hibásodtak meg és kényelmesebb munkakörülményeket biztosítottak a sofőrnek.

A szovjet vasak csak 1-2 kisebb fuvarozónál maradtak meg, akik nem sokat futtatták őket, esetleg belefért nekik, hogy javítgassák a régi technikát. Illetve sokáig használták a ruszki gépeket a bányákban is, mert a belső használatban tartott autókra nem vonatkozott súlykorlátozás, a laprugóköteg pedig jobban viselte az égig halmozott sódert, mint a nyugati gépek légrugói.

Mára azonban a nosztalgiával emlegetett keleti gépek szinte teljesen eltűntek, kikezdte őket az idő. A több százezer (esetenként 1 millió fölötti) futott kilométer, az állandó túlterhelés és a karbantartás hiánya 20-30 év alatt megtette a magáét, nagy részüket elbontották.

De az tény, hogy mikor végre megnyíltak a határok és lehetett modernizálni, sokan váltották le szinte egyszerre az öreg csatalovakat. A cégek akkor már régóta vágytak a KGST kínálatánál többet tudó típusokra, csak nehéz volt beszerezni őket. Viszont amint meglett rá a lehetőség, lecserélték a régi vasakat, mert sokszor csak kényszermegoldásként használták őket.